A szingli nők rejtélye

Vannak, akik félnek a magánytól, mások az elköteleződéstől, és vannak, akik képtelenek kapcsolat nélkül létezni, mások pedig elvből elutasítják az ismerkedést. De mi a helyzet a szinglikkel, akik váltig állítják, egyedülállóként jól érzik magukat a bőrükben?

A szingliség fogalma

A szingli fogalmával pár évvel ezelőtt még csak ismerkedtünk, mára pedig egy külön életformává vált. A szingliség a 21. század sajátjaként, vagy a nők társadalmon belüli helyzetének változásaként is értelmezhető, hiszen a női jogok bővülésével terjedt el igazán, amikor az emancipáció hatásaként sok nő döbbent rá arra, hogy nincs szüksége férfiakra ahhoz, hogy boldoguljon az életben. Egyre több nő választja a karrier lépcsőfokain való felemelkedést, ahelyett, hogy fiatalon lekösse magát és a családnak éljen. A szingliség egyértelműen egy évszázadok óta teljesedő társadalmi folyamat végeredménye, de most inkább arra helyezném a hangsúlyt, hogy a mai nők a jogegyenlőség vagy a karrierépítés tényét figyelmen kívül hagyva miért választják az egyedüllétet, és vajon tényleg jól érzik-e magukat a bőrükben?

Senki nem úgy születik, hogy tinédzser korára már el is határozta, ő bizony szingli lesz, egyik lány életéből sem hiányozhatnak a szőke hercegről és a fehér lóról szóló ábrándok, ezen túl már csak az a kérdés, előbb vagy utóbb növi ki a tökéletes, hollywoodi filmekbe illő kapcsolat eszményét. Gyerekként mindannyian elhisszük, hogy egy nap eljön értünk a tündér mesébe illő herceg, és boldogan élünk, míg meg nem halunk, aztán később belátjuk, hogy a romantikus filmek nem ismétlődnek meg naponta a való életben, és a mesék sem véletlenül végződnek a kapcsolat beteljesedésével. A nagy egymásra találás ugyan lehet mesébe illő, de mi van utána, amikor az ismerkedés izgalmát a megszokás hatalma veszi át, a nemrég lángoló szerelem kezd takarékon égni, és a rózsaszín köd is egyre inkább eloszlik a szemünk elől?

Friends with Benefits

A legtöbbször a szingli életet élő női társaink valószínűleg csalódtak már eleget a tündérmesék és a valóság közti kontrasztban ahhoz, hogy inkább egyedülálló, független nőként éljék mindennapjaikat, úgy alakítva azt, hogy azért szexuális életük se szenvedjen hiányt akár egy egyéjszakás kaland formájában. Más szinglik egyenesen szexbarátokat keresnek, nem hiába terjed futótűzként a „Friends With Benefits”, azaz hasznos barátság fogalma, hiszen egyre inkább elfogadottabb a szexen alapuló, érzelmeket kizáró barátságok ápolása, mindkét fél örömére. Azt gondolnánk, a szexbarátság csak a férfiak számára lehet maga a paradicsom, a nők képtelenek érzelem nélkül testi kapcsolatot folytatni. Persze ezt már nem egy alkalommal láttuk megkérdőjeleződni, mindenesetre tény, hogy a nők kislány korukban nem egy ilyen kapcsolatról álmodoznak. Manapság viszont már nem csak a férfiak joga kötöttségek nélkül élvezni a szexet, a nők is vágyhatnak felelősséget, hűséget és egy kapcsolat többi szabályszerűségét mellőző viszonyra, és vágynak is.

Kivel ne fordult volna már elő, hogy a hőn áhított szerelem végre beteljesül, és az álomvilágból hirtelen a való életben találjuk magunkat, ahol nem tudunk elmenni a kiszemeltünk kiábrándítóan idegesítő szokásai mellett, és rá kell döbbennünk, hogy a hercegünket megtestesítő álompasi, aki még a WC-ülőkét sem képes visszahajtani, csak az álmainkban létezett. Mennyivel egyszerűbb a plátóiként emlékezetünkben őrzött szerelem, amiben mi építhetjük fel saját álomvilágunkat, kiszemeltünkre kedvünkre aggathatunk idealizált tulajdonságokat, és ezt az álomvilágot a kiábrándítóan zord valóság sem rombolhatja szét.

Sok nő bizony a csalódástól próbálja óvni magát azzal, hogy a szinglik életformáját választja, de hiába nem hisznek a szerelemben és a nagy ő létezésében, titkon mindenki vágyik egy társra, akivel megoszthatja érzéseit, mindennapjait. Hiába hangzik ez olyan sablonos közhelyként, ami talán egy alsókategóriás romantikus giccsfilmben lenne helyénvaló, aki valaha élt már hosszabb kapcsolatban, az tudhatja, hogy a szokás nagy úr.

A „megszokás”

Ez az, ami miatt laposnak és unalmasnak érezhetjük az azelőtt még friss és izgalmas viszonyt, de sajnos nem csak a kapcsolatot, hanem a szakítás utáni időszakot is megkeseríti a társas élet megszokása, amikor hirtelen rádöbbenünk, hogy nincs senkink, mély depresszióba zuhanunk, és az önsajnálatba mártózva nagyon magányosnak érezzük magunkat. Ezen a fázison azért elég hamar túleshetünk, ha a munkára, a barátokra, és új szórakozási lehetőségekre koncentrálunk, amíg az egyedüllét érzését meg nem tanuljuk kontrollálni, és a legváratlanabb pillanatokban már nem esünk kétségbe a magánytól. Sajnos ezt a torokszorító érzést akkor sem zárhatjuk ki, amikor már a szingliséget szoktuk meg, hiszen bármikor szembesülhetünk olyan pillanatokkal, amit azelőtt valakivel közösen éltünk át.

A magány érzése tehát a szingliséget vállaló nőtársainkat sem kíméli, ezért akármennyire is kényelmes és kötöttségek nélküli lehet, mégsem húzható a végtelenségig, elvégre társas lények vagyunk. Előbb utóbb még a legelszántabb szingli is szembetalálja magát a nagy Ő-vel, akiről ha ki is derül, hogy nem tökéletes, azért kitartunk mellette, és boldogan élünk vele, amíg bírunk.
 

Oldalak

Szólj hozzá Te is!