Thaiföldön folyamatosan enni kell

Ahogy indul a nap, az emberek „kiköltöznek” az utcára, szinte mindenki árul valamit, kaját sütnek, és nem ritka, hogy ahogy elsuhanunk mellettük, teli szájjal ránk mosolyognak. Eleinte egyfolytában éhesek vagyunk. Reggelire egy zabkása – ezt szerencsére konyha nélkül meg tudjuk oldani – ananásszal, banánnal kitart délig.

Ebéd a parton

Déltől a part mentén folyamatosan járkálnak az árusok, ezek a husik általában nem csípősek, de kérhetsz hozzá csípős szószt. Lassan egy hónapja vagyunk Thaiföldön és bár kezdetben elhasználtunk egy tízes zsepit egy étkezéshez, mostanra már külön kérjük a chillivel, korianderrel és lime-mal fűszerezett extrát. Az adagok legtöbbször kicsik, ezért kezdetben leginkább éhesek voltunk. Otthon jó szokás szerint egy nagy adag rántottával kezdtünk, ebéd, vacsi, nasi. Mivel a szállásunkon nincs konyha, így rá vagyunk kényszerülve, hogy felvegyük a thai ritmust, reggeli, ebéd, még egy ebéd, uzsi, vacsi, nasi. Az ebéd általában kijön 600 Ft-ből (kettőnknek), de hasonló áron van a többi kaja is és nagyjából mindenhez rizst adnak.

Khao, azaz rizs

Tekintve, hogy Thaiföld a világ első számú rizsexportőre ez talán nem is csoda. Szerencsénk, hogy otthon is inkább rizst ettünk (én ezt odáig fejlesztettem, hogy öcsém szerint napokig ugyanazt a kaját ettem, pedig közel sem ugyanaz a vadrizs, mint a jázmin, vagy a barna), így nem unjuk, sőt egészen új távlatokat fedezünk fel benne. A rizslevest még nem mertem kipróbálni reggelire, de a zabkása másik alternatívája a thai omlett. Természetesen rizzsel.

Utcai árusok

A főételek többnyire csípősek, szószos husi rizzsel, jellemzően csirke vagy disznó. Az utcai árusok előtted sütik meg az ételt, a motorhoz oldalkocsiként felszerelt pult mellett. Az ebéd általában kézzel evős, pálcikára vagy bambuszra húzott husi, amihez sticky rice-t kérünk, így a zacskóból harapva is meg lehet enni (gyakorlatilag ugyanúgy, mint otthon a kenyeret).