"Hálás vagyok a rengeteg mosolyért" - Utazás a csodavilágba

Nem egészen három hónappal ezelőtt hátat fordítottunk a jól ismert világunknak és nekiugrottunk az ismeretlennek. Ismeretlen, mert sosem jártam még itt. Ismeretlen, mert sosem dolgoztam még ténylegesen távmunkában (otthon az iroda két kilométerre volt a lakástól, bármikor beugorhattam egy megbeszélésre). Ismeretlen, mert a megszokott tárgyaim nem vihetem magammal.

Bele az ismeretlenbe

Az ismert világból 30 kiló ruha, futócipő, könyv, laptop, körömlakk, kedvenc bögre, evőeszköz. És ismeretlen, mert egyúttal összeköltözünk. Mit összeköltözünk, egy hotelszobában fogunk lakni, a tengerpart lesz az irodánk és valószínűleg többet leszünk majd együtt, mint amennyitől egymás agyára is mehetnénk. És mégis biztonsággal ugrottunk bele, mert képesek voltunk kívülről látni a puzzle-t, aminek minden egyes darabja ebbe a csodavilágba terelt. Talán évek óta már, egymástól teljesen függetlenül.

Az utolsó pillanatig bennem volt, a “mileszha”-érzés, de amikor felszállt velünk a repülő és megpillantottam a felhők fölött ragyogó napot, végleg elpárolgott.

Ragad a hajunk, ragad a bőrünk, homokos minden és semmit nem tehetünk ellene. Így marad hónapokig. A hotelszobában egy hűtő és egy vízforraló adja a konyhánkat. A fürdőszobában nincs zuhanyfülke, csak egy tus a falon. A csapból nem folyik ivóvíz, bár ha felforraljuk, iható, mégis inkább a szállásunk alatt lévő automatához járunk vízért. Ha ebédelni vagy vacsorázni szeretnénk, nem tudunk magunknak főzni, marad a thai kaja. Alig van valamink, mégis úgy érzem, mindenünk megvan.