Amikor Hamupipőke maga keresi meg a cipőjét

Ennyit a pasikról...
Éjfélt ütött az óra, vagyis hajnali három lett, és kis hercegnőből házisárkánnyá változtam egy nagy kérdőjellel a fejemben. Ezen a ponton megelégeltem a tökherceg töketlen viselkedését, és minden kecmec nélkül megkérdeztem: „Ha egész este más lányok hátsóját fogdosod, akkor minek hívtál el engem a párodként?” Ő úriember módjára sör és whiskey szagot lehelve csak annyit mondott: hát azért, hogy el tudj jönni. És a herceg első szerelmes csókját a legrövidebb szoknyás lány kapta.
Mindeközben a barátnőm egy másik sarokban ült sírdogálva, ugyanis az ő hercege is békakirályfivá változott. Másnap szakítottak.
Az ilyen és ehhez hasonló esetek után bátran kimondhatjuk hangosan: a mai férfiakból kiindulva, ha te lennél Hamupipőke, még mindig mezítláb járnál, Hófehérkeként bebalzsamozva hevernél a British Museumban, s ha a Csipkerózsika nevet viselnéd, akkor az alvás Guinness rekordját te tartanád.
























