A piros nadrágos fiú - Jó kutya

Havernak volt ízlése

- Már egy hete erre a trükkre tanítom - mosolygott a fiú, miközben lassan kibogozta magukat a póráz alól.

- Engedjük el Havert egy kicsit, hadd szaladgáljon - mondta a fiú, miközben egy elkerített kutyajátszótérre vezette a kutyát és a lányt. Haver megszabadult a póráztól, ők pedig egy padra ültek.

- Látod, nem is olyan veszélyes egy kutya - nyugtatta a lányt, aki szelíd arccal bámulta a kutyát. - Mit csinálunk itt? - kérdezte.

- Kutyát sétáltatunk - válaszolt egyszerűen a lány.

- Olyan ez, mintha randin lennénk - mondta a fiú.

- Én nem randizok veled! - vágta rá határozottan a lány, aki néha kabátot viselt.

- Akkor mit csinálunk itt? - kérdezte újra a piros nadrágos fiú félmosollyal a szája szélén.

A lány azt akarta mondani, hogy mi most randizunk, és csak arra várok, hogy átkarolj és megfogd a kezem, miközben az utcán sétálunk, és imádom, amikor a mozgó lépcsőn szemben állsz velem, hogy a szemembe nézz, és szeretném, hogy megcsókolj az utcán, amikor nem számítok rá, és néha olyan figyelmes vagy, hogy különlegesnek érzem magam, és ezért mindig mosolyogva futnék feléd, amikor csak meglátlak, mert boldoggá teszel, és boldog is lennék, ha ez egy randi lenne. De ehelyett csak ennyit mondott:

- Kutyát sétáltatunk.

Haver pedig ekkor az ölébe ugrott, összetapicskolta a mancsaival a lányt, akit a fiú kinevetett.

Havernak volt ízlése.

Fotó: thinkstock ; Leadkép: Juhász Noémi