A piros nadrágos fiú - Jó kutya

- Hogy hívják? - kérdezte a lány.
- Haver - mondta a piros nadrágos fiú, miközben még egyet simított rajta.
- Nem szeretem a kutyákat - jelentette ki sokadjára a lány.
Haver egy kölcsönbe kapott kutya volt. A piros nadrágos fiú vigyázott rá pár napig, s gondolta, hogy a lány szívesen sétálna velük egy meleg szombat délután. Nem tudta, hogy a lány, aki néha kabátot viselt, nem szereti a kutyákat. De a fiúval nagyon szeretett lenni, s a nap végére Havert is megkedvelte.

A kutya hol jobbról, hol balról lihegett mellettük...

A kutya hol jobbról, hol balról lihegett mellettük, amíg a fiú és a lány beszélgettek. Beszélgettek, hogy jobban megismerjék egymást. A fiú kíváncsi volt a lányra, s ez fordítva is igaz volt. Haver pedig abszolút nem tudott erről semmit, ő csak sétált egy hosszú pórázon. A lány nem mert közel menni a fiúhoz. A piros nadrágos azt hitte azért, mert fél a kutyától, pedig a néha kabátot viselő lány a fiútól félt.

Haver hirtelen meglódult, s odaszaladt egy lány kutyához. Helyes kis szuka volt. Középmagas, fehér szőrű, ápolt. Havernak kétség kívül volt ízlése.

- Nézd, hogy csóválja a farkát - kommentálta Haver viselkedését a fiú. A kutya pedig gondolkodás nélkül heves farkcsóválás közepette körbeszaglászta a másik kutyát, majd illedelmesen távozott, mintha soha nem találkozott volna a középmagas fehér szukával.

- Hoztam neked valamit - mondta a lány, s félve vett elő táskájából egy kis csomagot.

- Ez mi? - kérdezte a fiú.

- Palacsinta. Én sütöttem - mondta a lány. - Neked - sütötte le a szemeit.

Egy kényelmes padon megették a kakaós és lekváros palacsintát, amit a lány csinált.

- Éhes vagy? - kérdezte a fiú.

- Hát... megéheztem - vallotta be a lány, s bosszantotta, hogy a piros nadrágos fiú már kezdte őt kiismerni.

A közeli pizzázó teraszán másik két kutya is hevert, ahová Havert vitte a fiú és a lány. Egy fekete, kócos szőrű, törpe kutya éles hanggal köszöntötte Havert, aki szemmel láthatólag megijedt. Havernak volt ízlése.

- Te nem eszel? - kérdezte a lány.

- Nem vagyok éhes - válaszolt a fiú.

A néha kabátot viselő lány kellemetlenül érezte magát, hogy csak ő eszik, a fiú pedig nézi. Még csak nem is sejtette, hogy a piros nadrágot viselő fiú szerette nézni a lányt. Ha evett, ha beszélt, ha mosolygott vagy csak ha mellette sétált.

Amikor Haver már kissé nyugtalan volt, felálltak, s tovább sétáltak. A kutya túl sokáig feküdt egy helyben, izgága lett. Ugrált, csaholt, s jobbra, majd balra cikázott, hogy a fiú szinte már alig tudta tartani. Majd egy óvatlan pillanatban a fiú nem figyelt, a kutya a lány háta mögé szökött, majd megkerülte őt, végül visszasétált a fiú mellé. Azonban a póráz útban volt. Haver összekötözte az addig távolságot tartó, néha kabátot viselő lányt, s a piros nadrágos fiút. Havernak volt ízlése.

Fotó: thinkstock.com