Amikor a lelked annyira fáj, hogy úgy érzed, ki akar szakadni

Akkor vagy a legerősebb, amikor már úgy érzed, nem bírod el.

Pauer Krisztina - Lélek Koffein blog írója, alapítója

Több év kemény önvizsgálat és önismeret után rájöttem: írni szeretnék. A kislányomnak. Nőknek. Magamnak. Beszélni szeretnék. Könnyedén. Sallangmentesen. Nem csak a felszínt kapargatva. Manírmentesen. Adni szeretnék. Segíteni szeretnék. Utat szeretnék mutatni. Értéket szeretnék teremteni. Humorral és öniróniával szeretném megosztani a gondolataimat.

Majd egyszer biztosan jobb lesz

A coaching beszélgetéseim alatt számtalanszor hangzik el az ügyfeleim szájából a következő mondat:

“Kriszta! Én nem vagyok erős!”
Ilyenkor mindig megengedek magamnak egy pici értetlen, szájhúzással egybekötött mosolyt és nyugtázom a következőket:

Nos...fordítsunk a dolgokon, s most ki is írom magamból.

Tudod, mikor vagy baromi erős?!
Esténként, mikor már a gyerekeid alszanak, az ágy szélén zokogsz és imádkozol (abban bízva, hogy talán valaki meghall), s kegyelmet kérsz.
Amikor belül a lelked annyira fáj már, hogy úgy érzed kiakar szakadni és közben abban reménykedsz majd egyszer jobb lesz.
“Majd egyszer biztosan jobb lesz.”

Mert semmi sem tart örökké.
Állítólag.
Mert ugye...ahogy a bölcsek is mondják...”minden elmúlik...” persze.
El.
Csak győzd kivárni.

Nos.
Akkor vagy a legerősebb, amikor már úgy érzed, nem bírod el.

Tudod mikor vagy még bitang erős?
Amikor ezekkel a mély fájdalmakkal, sebekkel szembe is mersz nézni.
Amikor nem csak elfutsz előlük, amikor a fejedet nem a homokba dugod, vagy éppen a munkába menekülsz, hanem elébe állsz.
Amikor elkezdesz végre magadra koncentrálni.
Nem másra.
Magadra.
Majd a folyamat alatt várod, hogy üssön.
Hogy a padlóra vigyen.
Mert tudod, hogy fájni fog, de te mégis szembe nézel vele.
Magad miatt.
A gyógyulásod miatt.

Majd rommá zúzva erőt veszel magadon.
Majd felállsz.
Majd nagy levegőt veszel.
Majd leporolod magad.
Majd becsukod a szemedet és azt érzed: “Sikerült!” -Túl vagy rajta.
Majd békére lelsz.
Majd mosolyogsz.
Majd megszereted azt, aki vagy.
Majd tiszteled azt, aki vagy.
Majd leülsz egy kihalt stégre és záporoznak rád a falevelek.
Hullik rád az elmúlás.
És te hagyod és megköszönöd.
Megköszönöd az évszaknak, hogy megtanít. Segít.
Rendbe rak.
Ösztönöz.
És rávilágít sok mindenre.
Kontroll nélkül.
Feszengés nélkül.

Majd hirtelen csak azon kapod magad, hogy: Haza találtál. ✨

Kriszta

További gondolataimat megtaláljátok a közösségi oldalamon is!
Várlak szeretettel!
Töltődj! Olvass! Inspirálódj!

Leadfotó: Pixabay

Oldalak

Szólj hozzá Te is!