Minden a fejedben dől el!

De, hogy miért történt az eset

Elég “turbós volt az idő", vagyis turbulens volt a levegő, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy egy kicsit jobban dobál a szél a megszokottnál, mocorog az ernyő a fejed fölött, hirtelen lesz egy 3-4-es emelésed, vagyis 3 vagy 4 méter/szekundummal emelkedsz, aztán hirtelen egy nagy lyuk, és majdnem ugyanennyivel süllyedsz. Lehet, hogy ez így első olvasásra durva (kedves anyukám!), de ha kicsit hozzászoksz, nagyon jó kis móka.

És itt van a kutya elásva! Ha kicsit hozzászoksz, kicsit járatos vagy a dologban, vagyis van már némi tapasztalatod. Nekem nincs túl sok. Ezt azonban bátorsággal próbálom ellensúlyozni. Nem, csak hülyéskedek! Ha valahol ez nem igaz, akkor az a repülés! A pilóták általában nagyon körültekintőek, és a társaikat is arra intik, hiszen nem veszélytelen ez a sport. Igaz, kevésbé veszélyes, mint motorral közlekedni a belvárosban, ahol nem csak a te döntéseiden múlnak a dolgok, hanem sokszor a többi autóstól, gyalogostól, biciklistől esetleg másik motorostól… De a lényeg, hogy elővigyázatosak.

Legutoljára, amikor a vértesszőlősi hegyen voltam, egy ideig ott volt az oktatóm, de viszonylag hamar elstartolt (és aznap nyomott egy közel 120km-es távot!), így ott maradtam "egyedül”. A starthelyen sokan voltak, köztük nálam profibb és közel hasonló tudású pilótatársak, de mivel Koppány elszállt, nem volt, aki megmondja, mit tegyek… Nehogy félreérts. El tudok startolni egyedül, viszonylag jól mozgok a levegőben, a képesítésem megvan hozzá, és egyébként sem vagyok egy elveszett figura… de valahogy Koppánnyal a magabiztosságom is elszállt. Nem tudtam pontosan, hogy hogy is legyen, mikor induljak, merre forduljak a startot követően, a hegy bal vagy jobb oldalát lejtőzzem meg, láttam a többiek mozgását a levegőben és nem volt túl bizalomgerjesztő, le föl lifteztek. Egyszóval egy kicsit elkezdtem parázni.

A teljes igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy aznap reggel indulás előtt volt egy fura megérzésem, de nem hallgattam rá. Azt éreztem, hogy ma valahogy nem kéne elmennem repülni. De tudod, hogy megy ez… Egy ilyen megérzés nem tart túl sokáig. Ráadásul az elméd olyan gyorsan meg tud győzni a megérzéseid ellenkezőjéről, hogy valami félelmetes. (Nem tudom észrevetted-e, hogy az életünk másról sem szól, minthogy az értelem viaskodik az érzelemmel, az elme a szívvel, a gondolatok az érzésekkel. Ez, a világban való “közlekedésünkre”, az emberekkel való kapcsolatainkra is igaz, de még inkább a saját belső viaskodásainkra. Mikor melyikre hallgatunk? És vajon feltűnik-e, hogy mi a vége, ha az eszünkre és mi, ha az érzéseinkre hagyatkozunk… (Na, de erről majd bővebben egy másik bejelentkezésben!)

Szóval nem hallgattam a megérzéseimre, ott voltam a hegyen egy kicsit elbizonytalanodva. De ha már itt vagyok, kipakoltam… akkor csak elstartolok. Kisvártatva meg is tettem. Rögtön az elindulás után jött egy lift, felkatapultáltam, ezerrel mocorgott az ernyő, erősek voltak az emelések, kicsit többet gondolkodtam a kelleténél, eltávolodtam a hegytől és rosszul döntöttem. Nem a hegytől el, hanem a hegy felé kanyarodtam. Vagyis balra kellett volna fordulnom a leszálló felé, de én jobbra tettem egy kört, s közben túl sok magasságot veszítettem. Próbáltam közel maradni a hegyhez, hátha jön egy jótékony kis emelés és visszatornázom magam egy kicsit magasabbra, de ehelyett fújt a szél, mint az állat én meg csak süllyedtem és már láttam, hogy nem fogok kiérni a leszállóba… Alattam az erdő, na, gondoltam, ettől paráztam, ebből fára szállás lesz. És így is lett. Befáztam.
Mi a tanulság?! Hogyha pánikolsz, valószínűleg rossz döntéseket hozol. Hahó! ez nem csak a repülésre igaz! Ha nem a jelen pillanatban vagyok, nem csak arra fókuszálok, hogy az orrom előtt lévő helyzetet, hogy fogom megoldani, akkor könnyebben hozok rossz döntéseket. Hiszen leköti a figyelmet az, hogy: „Jajj, de óriási volt ez az emelés… Jesszus, összevissza mocorog az ernyő, zizeg mint az állat… Bakker, nem fogok kiérni… Vazze, befázok… és puff!” Pedig ha csak arra figyelek, amire kell, nagyobb a valószínűsége annak, hogy a legjobb döntéseket fogom hozni!

Mint ma! Ma ugyanis úgy mentem ki, hogy bárhogy is alakul, nem lesz semmi baj. Jöhet akármilyen időjárás, én élvezni fogom a repülést! Különben is, egy régi BerBer mondás szerint ”Bárhogy lesz, úgy lesz”. (Igaz, Pityesz?!) És így is lett! Ma is voltak 4-es liftek, kicsit rázott, de nagyon élveztem! Sőt, kerestem ezeket az emeléseket és igyekeztem meglovagolni, megtekerni, az emelésben fordulni.

És ha hiszed, ha nem, a nap végén kiderült, hogy ma erősebb volt az idő, turbósabb volt a szél, mint akkor amikor bepánikoltam. Annyira felvillanyozott ez a mai repülés, hogy el sem tudom mondani! Ami legutóbb beparáztatott, az ma nagyon szórakoztatott, inspirált.

Az sem tántorított el, hogy először egy bokrokkal csipkézett kis helyre szálltam le, de az a fajta bokor, ami nem adja magát könnyen. Minden négyzetcentiméteren tíz tüske. De aztán mosolyogva szépen összeszedtem az ernyőt és egy közelben landoló kollégával már indultunk is vidáman vissza a starthelyre a gyönyörű erdőn keresztül.