Legénybúcsú

Amint az előző bejegyzésből kiderült, gőzerővel készültünk az öcsém legénybúcsújára. A kisebb döccenők ellenére felkészülten vártuk a pénteket! :) Az utolsó pillanatban az időjárás miatt helyszínt és időbeosztást kellett változtatnunk, de nagyon lelkesek voltunk.

Hát megvolt!

Péntek 13-án tartottuk az öcsém legénybúcsúját! Szerencsés voltam bizonyos szempontból, mert aznap este Képzelt riport előadásom volt Szegeden, így könnyebben elengedtek a délelőtti Mamma Mia! próbáról. Elvileg délig lettem volna a Madáchban, és utána indultam volna, hogy nyugodtan leérjek a délutáni helyszíni próbára. Szóval rendesek voltak és gond nélkül elengedtek. :)

Reggel fölvettem édesapát a Keletiben (mert vonattal jött fel Békéscsabáról), és már robogtunk is az első program helyszínére, Dunaharasztira. Mivel voltak képek Gergő fejében azzal kapcsolatban, mit szeretne csinálni a legénybúcsújának napján, megpróbáltuk úgy szervezni a dolgokat, hogy olyasmit is kapjon, amit szeretne, de olyat is, amit sosem találna ki.

Wakeboardozás

Egyszóval elvittük wakeboardozni! Nagyon élvezte! Be kell vallanom, pár évvel ezelőtt nagyon rákattantam erre a sportra, és azon a nyáron szinte minden szabadidőmet a deszkán töltöttem egy wakeboard pályán, így nekem nem volt kihívás elindulni, startolni, de a srácoknak annál inkább!

Emlékszem, nekem kb. a harmadik napon sikerült egy teljes kört mennem az Omszki-tó kötélpályáján, és Dunaharaszti pedig számomra még nagyobb kihívás volt. Az egyik ugyanis egy ötszögű, a másik azonban egy téglalap alakú pálya, ahol csak derékszögű kanyarok vannak. Nekem kifejezetten nehéz volt megtanulni vagy ráérezni, milyen technikával kell nekifutni az éles kanyaroknak, hogy elesés nélkül tovább haladjak. Nem így az öcsém. A barátai, akik szintén részt vettek ezen a kivételes napon, eleinte eléggé szenvedtek, de később ráéreztek, hogyan kell a deszkára állni, a közel 28 km/órás sebességgel húzó kötél alatt, de az első kanyar akkor is kifogott rajtuk. Gergő azonban gyorsan ráérzett, hogyan maradjon állva és hamar elért az első kanyarig. Először ugyan vízbe borult, de második próbálkozásra már meg tudott tenni egy teljes kört! Ez óriási dolog, tekintve, hogy még sohasem próbálta, sőt, még snowboard sem volt a lábán. A következő próbálkozásra már két egész kört tudott megtenni mindenki ámulatára.

Aztán úgy gondolta, hogy nehezít a dolgon, és Stacy-t is magával viszi, a barátaitól kapott színesbőrű guminőt.

De kifogott rajta, a nőpótlékkal már nem sikerült talpon maradnia. :) El tudod képzelni milyen jó hangulatot teremtett mind a vízisíelők, mind a pálya személyzete körében… Mindenki röhögött… :)