A dohányos, a tökös és a bulibáró - Az utasok 7 típusa a stewardess szerint

A kiállhatatlan főnök. Már a legelső találkozáskor kiszúrom. Egy igazi bunkó

Degradál neki minden, ami a normális kommunikációhoz kellene: szemkontaktus, napszaknak megfelelő köszönés, udvariasság. Ehelyett nagyon feszült, kissé agresszív és úgy kell kikönyörögni tőle az utazáshoz szükséges papírt. Ja igen, és mindig elejt valami "kedveset": "Nem igaz, hányszor mutassam még meg?" "Mennyit késünk már megint?" - "De hát uram, időben vagyunk."  A választ szinte meg se várva sértődötten megy a helyére, csomagját jó sok ideig pakolja, eltorlaszolva az utat mások elől, de természetesen közönyösen direkt tudomást sem vesz más ember létezéséről, vagy arról, hogy mennyi kellemetlenséget okoz a felfújt hólyag viselkedésével.

Ő az, akiknek a privát életben és a munkahelyen sem lehet megmondani, hogy mit csináljon. Ő a tökös legény, aki dirigál. Sokszor sajnos épp töketlenségét álcázva bújik ebbe a szerepbe. A repülésnél nagyon sok szabály van, amit kőkeményen be kell tartani, ha nem, hát az itt dolgozók betartatják. Itt nem ő a főnök, és ez kiborítja. Neki aztán senki ne mondja meg, hogy mit csináljon! Főleg ne egy ilyen félelmetes repülőgépen, ahol nem tudja kontrollálni az eseményeket. A legjobb fegyverem ilyenkor az, amikor kedves mosollyal közlöm vele, hogy mekkora egy idióta, nyilván olyan intelligens formában tálalva, hogy érezze a mondat csípősségét, de csak másnap tudjon kiakadni rajta.

"Kihaénnem?"

Van egy emlékezetes történetem a "Kihaénnem?" viselkedésre. Teltházunk volt, nehézkesen ment a beszállítás, alig fértünk el a csomagokkal, nagy volt a nyüzsgés. Egy házaspár utoljára szállva fel a repülőre, levegőt sem véve üvöltöttek velem, hogy "Eztazócskatársaságot,” hogy „őknemegymásmellettülnekésezfelháborító”, „sohatöbbénemrepülünkezzelasz…..légitársasággal”!" - Ilyenkor érdemes felvenni a sztármosolyt és megállítani a panaszáradatot: "Jó reggelt kívánok, kérem a beszállókártyát, biztosan találunk megoldást." -  beültettem őket a business class-ra, csak fejezzék be a műsort, erre épp nincs idő a káosz kellős közepén.

Felszálltunk. Szerviz közben a házaspár bort, vizet és némi rágcsálnivalót rendelt, a fizetésnél azonban egy olyan kártyával szerettek volna fizetni, amit a terminál nem fogad el. Kedvesen közöltem velük, hogy legyenek kedvesek egy másik típusú kártyát meglobogtatni, vagy egyenlítsék ki készpénzzel a fogyasztást, mire újabb hőzöngés vette kezdetét. Mivel már rég elfelejtettem a fél órája történteket, kedvesen próbálkoztam mindennel, ők ragaszkodtak az ingyen fogyasztáshoz, hiszen felháborító, hogy mennyire színvonalon aluli ez az egész  kiszolgálás, még a kártyájukat sem fogadjuk el. Aztán leesett. Ezek azok az utasok, akikkel már a felszálláskor is meggyűlt a bajom. Rájuk mosolyogtam és jó hangosan közöltem velük, hogy sajnos ezek a feltételek, a menükártyán fel van tüntetve minden információ, amúgy meg ugye tisztában vannak azzal, hogy ingyen ülnek a business classon anélkül, hogy ezért fizettek volna? Mert amúgy az itt jelenlévő utasok mindegyike kifizette a kényelmesebb helyeket. Ekkor elhallgattak, és csak-csak előkerült a megfelelő bankkártya is.

Fotó: tasteofcinema.com