"Nyolc kiló öntudat és vidámság" - Tóth Edu 7 hónapos kisfiáról is mesélt nekünk

Szakdolgozat írás, fellépések és a Balaton várja még idén nyáron a sportrajongó, friss apukát, Tóth Edut, akit a nyári és a kicsit távolabbi terveiről faggattunk.

Mivel telik a nyarad?

Főleg babázással. Igyekszem minél több időt tölteni együtt a hét hónapos Pöttömmel. Most van abban az időszakban, amikor már intenzíven kommunikál, folyamatos mozgás- és egyéb fejlődésen megy keresztül, izgalmas korszak ez, hiszen szinte minden nap másmilyen, folyamatosan előrukkol valami újdonsággal. Ma reggel óta például elkezdett gyorsan kúszni, tegnap este pedig először kaptam rajta, hogy produkálja magát. Mivel még pici, messzire nem megyünk, a Balatonra fogunk leruccanni, ami számomra egyébként simán felér egy Karib tenger körúttal vagy egy Seychelle-szigeteken töltött hosszú hétvégével. Imádom a magyar tengert, megőrülök érte. Azok a butikok, csárdák, büfék, vízibiciklik, nádak, vadkacsák, hűs víz, vasútállomások a part mentén… nekem a Balaton tényleg a Riviéra. A nyaramat a kisfiamon kívül fellépések is színesítik, legutóbb például egy 150 fős vetélkedőt bonyolítottam le, de a Dumafüred Fesztiválon való szerepléseim is segítettek abban, hogy jó szívvel gondoljak az idei júliusomra, melyen a hab a pár nappal ezelőtti pécsi szombat estém volt, melyet az egykori osztálytársaimmal tölthettem, a tizenötödik érettségi találkozónk keretein belül. Ezen kívül gőzerővel pofozom a szakdolgozatom bevezetését. Mivel november 15. a határidő, ideje volna egy magasabb sebességbe kapcsolni.

Milyen szakon tanulsz?

A Metropolitan Egyetemen (korábban BKF) vagyok marketingszakos hallgató. Kicsit elcsúsztam a szakdolgozat megírásával, mint ahogy eddig mindig mindennel, de ezt a felsőoktatási intézményt most már tényleg befejezem. Ez a harmadik egyetem, aminek nekimentem, sajnos sem a veszprémit, sem a londonit nem végeztem el, de itt már csak egy félévem van, bizakodó vagyok. Nem vagyok rá büszke, hogy 33 évesen nincs még diplomám, de arra igen, hogy harmadjára is felvettem a kesztyűt. A szakdogám írását jelentősen hátráltatja a tény, hogy itt az Olimpia, ami eddig hatéves korom (Szöul) óta mindig teljesen beszippantott - ezúttal sincs ez másként. A foci Eb-n is elég volt az első magyar zászlót megpillantanom, hogy hetekre transzba essek, meg hát a kis csapatunk várakozáson felül szerepelt, mindhárom csoportmeccset többször is megkönnyeztem. Sűrű tehát az idei nyár, baba, fellépések, sportvilágesemények, plusz a szakdolgozat, ésatöbbi, ésatöbbi…

Ez tényleg zsúfoltnak hangzik...

Viszont, ha befejeztem a szakdolgozatot, végre foglalkozhatok a könyvemmel.

Milyen könyvet írsz?

Egy thriller-szerű regény lesz. Egy szépirodalmi vagy egyéb műnél számomra az a legfontosabb, hogy izgalmas legyen. Azokat a könyveket tartom a legértékesebbnek, ami odaszegez. Korábban már több regényt is elkezdtem, de általában a hatvanadik-hetvenedik oldal környékén beütött egy jobb alapötlet. A mostani alapötletemnél azt érzem, hogy ez már tényleg az, amit évek óta kutatok, a jó hír számomra pedig az, hogy a korábbi próbálkozásaimból is tudok áthozni párbeszédeket, karaktereket, történetelemeket. Fontos számomra, hogy bizonytalanságban tartsam az olvasót, ez az én feszültségteremtő eszközöm. Azért is szeretek ilyesmit írni, mert magam sem tudom, hogy mi fog történni, így pontosan tudom, hogy a hozzám hasonló ízlésű és lelkületű olvasóknak úgy okozok örömet, hogy közben magam is jól mulatok.

Lapozz, cikkünk a következő oldalon folytatódik!