Vissza az iskolapadba - Az anyák is tanulhatnak!

Jaj, úgy élvezem én a tanulást!

Aztán elkezdődött az óra és tényleg kezdtem magam úgy érezni, mintha megállt volna az idő. Az eddig idegen emberek elkezdek csoportot formálni, kezdtek kialakulni a szokásos szerepek: érdeklődő, akadékoskodó, flegma, pedál, csendes, megbúvó. És megint elbizonytalanodtam: csak nehogy beszoruljak a gimis szerepembe (nem írom le, milyen voltam). Majd magával ragadott az előadás. Elkezdtem figyelni és megfeledkeztem arról, hogy mi legyen a szerepem, hogyan viselkedjek. Elkezdtem nagyon jól érezni magam. Sőt, most úgy érzem, mintha 15 évet fiatalodtam volna. A zsibongás, a kávéillat, a tantermi székek nyikorgása, a határidők fejben tartása és a „téótól” való félelem visszarepített egyetemista éveimbe. Valamelyik nap már azon gondolkodtam, hogy hová menjünk óra után lógni… (Végül lógás helyett tanítás után megálltam a helyi közértnél bevásárolni a családnak.)

Közben sorra jönnek elő az emlékek. Amikor utoljára házi dolgozatot írtam, ugyan volt internet, de használható anyagokat nem nagyon leltünk rajta. Az első években még kézzel írva adtuk be, később közelharcot vívtunk egy-egy számítógépért és a kész anyagokat floppy-ra mentettük. Azóta igen sok minden megváltozott. Jó sok újdonság vár rám, de gondolom a vizsgaidőszak az örök. A témával biztosan visszatérek, most éppen azon gondolkodom, hogy újra beiratkozom a könyvtárba. Kíváncsi vagyok, ott vajon történt-e változás az elmúlt 10 évben.

Ha te is gondolkodtál azon, hogy felnőttként visszaülj az iskolapadba, akkor nyomj egy lájkot, vagy oszd meg másokkal is a cikket!
Olvasd el az előző bejegyzést is: Így teheti tönkre a szülő a csemetéje önfeledt gyermekéveit

Fotó: whichhomeopathycourse.org; Leadfotó: csee-etuce.org