Idegesítenek a gyerekek - Rossz anya lennék?

Angyalok vagy ördögök?
Az árukiadó mellett volt egy játszósarok csúszdával, pici házikóval és kb. 10000 labdával. Két kisgyermek játszott benne, testvérek voltak. Rohangásztak, kergették egymást, a házikó ablakán másztak be, fordítva másztak a csúszdára vagy éppen fejjel előre csúsztak le. Mindezt ijesztően, idegesítően és nagyon hangosan tették, ráadásul az egész természetesen veszekedésbe torkollt. Hála nekik a 15 perces várakozás legalább 15 órának tűnt.
És ekkor elbizonytalanodtam. Mi lesz velem? Hogy fogom én ezt bírni? Az én gyerekem is így fog viselkedni? Így fog üvölteni, rohangászni? És nekünk is már csak gyerekzsivaj lesz az életünk? Megijesztett, hogy gyermeket várok és idegesítenek a gyermekek.
Először tényleg próbáltam olyan szemmel nézni őket, hogy milyen kedvesek, helyesek és aranyosak és hogy biztosan mindjárt kibékülnek és játszanak tovább, de bárhogy is igyekeztem, nem ment. Szörnyűnek, csúnyának és elviselhetetlennek láttam őket és magamnak is nehéz volt bevallani, hogy bár hamarosan itt lesz az én gyerekem, én mégsem vagyok gyermekpárti. Normális ez így? Más is érzi ezt? Te már érezted, hogy a saját gyermekeden kívül más gyermek nem érdekel vagy éppenséggel kimondottan zavar?
Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot vagy olvasd el az előző bejegyzést is!



























