"Az se mindegy, hogy jössz be, merre beszélsz" - Dombóvári István és Szabó Balázs Máté duplainterjú
Versengő típusnak tartod magad?
SZBM: Például a sportverseny nem hat rám jól, hamar elfáradok. A versenyhelyzet, hát… nagyon izgulós vagyok, az az igazság...
DI: Nem, a legkevésbé sem. Inkább visszavet. Ez az egész világra jellemző ki a jobb, ki a gyorsabb, kinek drágább a telefonja, kinek van több lájkolója, ez méltatlan és gyerekes. Amikor mindenkinek húsz perce van például egy négyszereplős esten, mindenkinek ugyanannyi ideje, ugyanannyi tere és lehetősége van, ha nem sikerült, akkor elszúrta. Ha a másiknak sikerült, akkor az jobb volt. Ez a versengés dolog valakit éltet, valakit hajt, de engem nem. Túl sok energiát von el számomra értékesebb dolgoktól.
Mi az, amit minden fellépés előtt megteszel? Van valami bevett szokás, mondjuk, sokat alszol vagy mondogatod a szöveget sokáig…
DI: Nincs ilyen. Amíg nem volt jogsim, sofőr vitt, aztán amikor lett, két dologra voltam kíváncsi, hogy engem is zavar-e vezetés közben a zene – mert mindig, mindenki lecsavarja a zenét, én meg felcsavarom – meg, hogy ha én vezetek a fellépésre három órát mondjuk, akkor ez kivesz-e belőlem. De nem. Ha visznek, hoznak, ha én viszem magam, nem változtat semmit. Nincs ilyen rituálém. Még Aranyosi is, aki rutinos róka, minden alkalommal ír egy papírt, és azt párszor megnézi, mielőtt színpadra megy. Nem lenne rá szüksége, de ő megcsinálja. Precíz ember, aki leírja. Annyira sajnálom, hogy ez a képesség teljesen hiányzik belőlem.
SZBM: Nekem még olyan sűrűn nincsenek fellépéseim, és nem úgy van, hogy engem hívnak, hanem egyelőre én kérdezem, hogy mehetek-e, tehát nincs túl sok tapasztalatom, de általában akkor írok egy szöveget, nyilván, ahogy közeledik, egyre többet foglalkozom vele, az előtte lévő két-három napban elkezdem jobban gyakorolni, mondogatni és fejlesztek rajta. Fellépés után pedig jön a pihenés.
Mivel töltődsz fel, mi a hobbid, ami kikapcsol?
DI: Filmeket nézek meg zene szól mindig mindenhol. A csend bántja a fülemet. Egyszerűen, amit csendnek hívsz, az nekem zavaró. Ez biztos valami vérömleny… Amúgy nincs rendes hobbim, leginkább a sikeres fellépés tölt fel. Kicsit olyan, mint az akkumulátor, hogy mindig az előző fellépésből táplálkozol, az előző sikeredet viszed tovább, de ez fordítva is működik – ha nem jön össze, a rossz hangulatot is viszed, ami nem jó.
SZBM: Sorozatokat nézek és olvasok.
Ha kívánhatnál valamit magadnak, akár mostanra vagy a közeljövőben, mi lenne az?
DI: Az lenne, hogy találjam meg azt, amiben én vagyok a legjobb. Még keresem. Nem ezek azok, meg nyilván nem is a tévézés, de az is érdekes kirándulás volt. És szeretnék új dolgokat tanulni.
SZBM: Legyen egy jó negyven perc szövegem, amin nevetnek végig, ezt kívánom.
És mit kívánnátok egymásnak?
SZBM: Jó egészséget, további sikereket, hogy Dombi ebben az ütemben folytassa.
DI: Azt kívánom neki, hogy ha ezt komolyan gondolja, akkor találja meg a helyét. Nagyon fontos, hogy semmit nem kell erőltetni, nem kell görcsölni, azt kell elérni, hogy TE jól érezd magad a színpadon.
Látszat és a valóság - Hadházi Lászlóval új estjéről beszélgettünk
Egy évvel a Nekünk áll a László után új önálló esttel jelentkezik Hadházi László. Ez az est nem csak témaválasztásában lesz egészen más, a humorista partnere is változik.
Oldalak
Hirdetés
