Anya, nézd! blog

Hosszú hónapok után végre belenéztem a naptárba, mert őszintén érdekelt, hogy milyen nap van, hányadika, és hogy egyáltalán milyen évet írunk. Lapozgatás közben jutott eszembe, hogy bizony lassan eltelt egy év, mióta megtudtuk, hamarosan Lölő is velünk lesz.

Épp a múltkor ígértem, hogy majd beszámolok az első vakációnkról, immár hármasban. Felejthetetlen, nagyon jó, úristen, mekkora boldogság! :) Ami viszont a készülődést illeti, minden eddigit felülmúlt. Na, el is mesélem gyorsan!

Négy napja tiszta vagyok. Négy napja nem ettem kakaós kekszet. Nem tudom, mit tesznek bele, de amióta Lölő megszületett, nem tudtam leállni vele. Tüneményünk érkezésével jó pár dolog más lett, többek között megszerettem a vasalást, de változtak az olvasási és a vásárlási szokásaim is. Nézd csak, meg még ezek is!

Megígértem magamnak, hogy sosem leszek paraanya: nem izgulom szét magam azon, hogy rendesen fel van-e öltöztetve a gyerek, nem akadok ki az első lázmérésen, és nem túráztatom magam azon, hogy már megint fúj az a hülye szél. Hát, most már belátom: nem lehet ezt csak úgy előre megígérni…

Cumi vagy nem cumi? Ez itt a kérdés

Tipikusan az ember vagyok, aki azt mondja, nem kell lábujjhegyen járni, ha elalszik a lurkó. És tipikusan az a szülő lettem, aki most is ezt mondja, ahhoz viszont ragaszkodik, hogy az esti altatás után egy pisszenést se, mert „vége mindennek”!

"Mindent hallok, pláne akkor, miután elaltattatok!"

Megszületett. Azok a bájgödrök, az az élénk tekintet és az a mosoly, amivel pont az első hófordulós szülinapján ajándékozott meg. Tisztára olyan, mint az apukája, akivel minden pillanat annyira vidám és minden olyan könnyű!

Együtt minden olyan káprázatos, vidám és könnyű

A névnapokkal mindig hadilábon álltam. Egyszerűen nem tudom megjegyezni, ki mikor ünnepel. De az enyémnek sem tulajdonítok nagy jelentőséget, és bár sokan köszöntenek, gyakran elfelejtem, hogy egyáltalán van ilyenem. Az idei azonban óriási meglepetést tartogatott.

Még a járdát is szív alakban kezdte meg az idő

Tiniként azt gondoltam, hogy 23 évesen házas leszek és lesz három gyerekem. Aztán majdnem két évtizeddel később, a harminchoz közeledve azzal nyaggattak a felnőttek, miért nem megyek már végre férjhez...

Mi már tiniként tudtuk egymás tenyeréből, hogy milyen lesz a felnőtt életünk

Oldalak