„Tök ciki vagy, anyám, azzal a kanállal!” – avagy árulkodó jelek arról, hogy a babád már nagylány

Tíz és fél hónapos! El sem hiszem! Annyira tisztán emlékszem arra a pillanatra, amikor először szaglásztam meg. Most meg már sétál felém, ingatja a fejét, ha valamit nem kér és már mond valami apa-félét, ami így hangzik: ápá. Afelől nem volt kétségem, hogy nem az anya lesz az első. Mindegy is…

barizsuzsi - blogger

Egy anyuci vagyok. Egy anyuci a sok közül, aki túl ugyan a harmincon, de megtalálta a szerelmet. Feleség lett, férje lett, akivel együtt nevelgetik boldogan tüneményes Lölőkéjüket. Ha szeretnéd megismerni egy kissé buggyant anyuka tűnődéseit, gondolatait, kalandjait, blogomban mindenképpen tarts velem!

A legnagyobb csoda, ahogy kinyílik előtte a világ

Nagyon izgalmasan teltek az utóbbi hetek, és most elsősorban nem az első betegségek miatti aggodalomra gondolok. Lölő 9-10. hónapjában olyan fejlődésnek lehettünk szemtanúi, hogy el sem hittük! A legnagyobb változást a férjem látta, akinek öt napot kellett távol maradnia tőlünk. Mire hazaért, a kisasszonykája már megmutatta a cicát a könyvben, a „Kérem szépen!”-re odaadta neki a kezében lévő játékot, a „Tessék!”-re pedig nyújtotta a kezét. Egyszerre elkezdte érteni, amit mondunk, ha az etetőszékben lecsúszott, és arra kértem, üljön rendesen, felült. (Aztán azóta már „csakazértsem”, de erről majd később...) Szóval, mi csak ámulunk és bámulunk, milyen ügyes! A legnagyobb csoda látni, ahogyan kinyílik számára a világ.

És akkor most megmutatom neked azt is, hogy melyek azok a jelek, amelyekről felismertük, hogy a babánk bizony már nagylány!

Egyedül öltözik

Lölő mindig is szerette a ruhákat, gyakorlatilag a közös bevásárláskor már egészen kicsi korától kezdve ő választott. Megmutattam neki egy-egy darabot, és ha fülig ért a szája, akkor bekerült a kosárba. A napi öltözések is nagyjából így történnek, mármint, hogy kinyitom a szekrényt, és megmutatom neki a lehetséges napi szettet. Hát, nyilván az a döntő, melyikre mosolyog. Már jó pár hónapja adja a kezét, nyújtja a karját öltözésnél, ám most már leginkább annak örülne, ha rábíznám az egész „ruházkodást” (is). Ha bármilyen ruhadarabot megkaparint, azonnal próbálja magára aggatni. A vetkőzés is megy már, a múltkor, mire visszaértem a másik szobából, már nem volt rajta a harisnya és éppen azon munkálkodott, hogy végre a kis pulóverétől is megszabaduljon.

Oldalak

Szólj hozzá Te is!