„Nektek volt már olyan, hogy nem kakiltatok napokig?” - Avagy anyukák, miért kell összeolvadni a gyerekkel?

Sejtem, a gyermek születésével hogyan tűnik el az anya szóhasználatából az egyes szám első személy, de azért na! Én például képtelen volnék megkérdezni egy anyukatársamtól is, hogy buktok-e, piros-e a popsitok vagy kakiltok-e rendesen. Sajnálom, nem megy!

Emlékszel, amikor arról írtam, hogy mennyi idegesítő kérdést képesek feltenni az ismerősök és ismeretlenek, amikor nagy pocakkal vagy kisbabával közelítesz feléjük? Azon valahogy egyszer csak túlteszi magát az ember, de van egy dolog, amin egyszerűen képtelenség! Szóval, a minap megfogalmaztam a barátaimnak, hogy valószínűleg túl sok időm van kekeckedni. De őszintén érdekel, hogy a gyermek születésével egyidejűleg hogyan tűnik el az anya szóhasználatából az egyes szám első és hogyan tűnik fel a többes szám első személy. Komolyan!

8 hónapos anyukák?

Van, hogy több anyuka egyszerre mondja, van, hogy csak nekem mondja, van, hogy nem nekem mondja, van, hogy egymásnak mondják. Anyukák, akiknek már hat foguk van, akik 8 hónaposak és anyukák, akik igény szerint szopiznak. Mondom tovább!

A múltkor elcsíptem a buszon két anyuka beszélgetését. Szeretek látni ismeretlen mamikat beszélgetni egymással, olyan szívet melengető, ahogyan a gyermekek összekapcsolják őket. Egyszerűen nem lehet nem meghallani a hangjukat.

- De édes kislány! Mennyi idős?
- Holnap leszünk 8 hósak.
- Tényleg? Mi is két hét múlva.
- Anyatejes?
- Igen.
- És szopiztok is még?
- Igen, igény szerint szopizunk, szerencsére nagyon szeretjük a tejecskét.
- Ugye, milyen jó, hogy van? Még szerencsére mi is szopizunk.
- És fogatok van már?
- Igeeen, tegnap kibújt az első fogacska! Nektek?
- Ó, már rég! Négy hónaposak voltunk, amikor kibújt az első!

Idáig tudtam meghallani. Ez a nekünk/nektek, -unk/-ünk, vagytok/vagyunk, „ank, enk, ink, mi, ti” annyira kellemetlen! Ha én is valódi szereplője lettem volna ennek a beszélgetésnek, egy idő után, tuti, hogy az anyucikat megkértem volna arra, hogy meséljék el, közel 8 hónaposan hogyan tudnak ilyen jól beszélni. És azt is kiszedtem volna belőlük, hogy az igény szerinti szopizásukat hogyan kell elképzelni. És nem vagyok abban teljesen biztos, hogy visszafogtam volna magam és nem kérdeztem volna meg őket arról is, hogy miért csak tegnap bújt ki az első foguk!

Ha nem tudnád, milyen helyzetben, kik között folyik a beszélgetés, te mit gondolnál? De most komolyan!