Visszahangzó személyiségtípus: 5 jel, hogy te is echoista vagy anélkül, hogy tudnál róla

Hallottál már az echoizmusról? Ez az egyik kevésbé ismert személyiségtípus, amelynek képviselői sokszor inkább háttérbe húzódnak, mintsem magukra irányítsák a figyelmet.

Inkább másokért

Vannak emberek, akik gondolkodás nélkül kimondják, mire vágynak, mit szeretnének vacsorázni, hová mennének hétvégén, és pontosan azt is tudják, mikor kell nemet mondaniuk. Aztán vannak azok, akiknél már az is kisebb belső tanácskozást igényel, hogy „neked mindegy, hová menjünk?” – mert valahogy tényleg mindegynek érzik. Vagy legalábbis sokkal fontosabbnak tűnik számukra, hogy a másik jól érezze magát, mint az, hogy ők mit szeretnének.

Az echoizmus kifejezést Craig Malkin klinikai pszichológus tette szélesebb körben ismertté. A fogalom a nárcizmus ellentétes pólusaként írható le: míg a nárcisztikus működés egyik jellemzője a különlegesség és a figyelem iránti erős igény, addig az echoista inkább attól tart, hogy túl sok helyet foglal el, túl sokat kér, vagy túlságosan magára irányítja a figyelmet. Fontos azonban egy dolgot rögtön tisztázni: az echoizmus nem hivatalos pszichiátriai diagnózis vagy személyiségzavar, hanem egy leíró személyiségjegy, amely különböző mértékben jelenhet meg az emberekben. Malkin szerint akkor válhat problémássá, ha valaki tartósan képtelen saját szükségleteit felismerni vagy képviselni.

A fogalom neve a görög mitológia Echo alakjára utal. Echo büntetésből elveszítette saját hangját, és csak mások szavait tudta visszhangozni. A modern pszichológiai fogalom természetesen nem szó szerinti mitológiai párhuzam, de nagyon szemléletesen írja le azt az állapotot, amikor valaki annyira alkalmazkodik másokhoz, hogy közben egyre kevésbé hallja a saját hangját.

Az echoistákra jellemző lehet, hogy nehezen fogadják el a bókokat, kellemetlenül érzik magukat a középpontban, túl sokat adnak másoknak, miközben saját igényeiket háttérbe szorítják. A szakirodalom szerint az is előfordulhat, hogy nehézséget okoz számukra megfogalmazni, mit szeretnének vagy mire van szükségük.

És éppen ezért könnyű összekeverni az echoizmust azzal, hogy valaki egyszerűen kedves, empatikus vagy szerény. Pedig a kettő nem ugyanaz.

Az igazi kérdés inkább az, hogy mi történik akkor, amikor a saját szükségleteid és valaki másé ütköznek. Ha szinte automatikusan a másik javára döntesz, ha bűntudatod van a saját igényeid miatt, vagy ha már maga a figyelem is feszélyez, érdemes lehet egy pillanatra megállni.

Mutatjuk, milyen jelek utalhatnak arra, hogy nem egyszerűen túl kedves vagy, hanem túlságosan is háttérbe szorítod magad.

Az egyik legjellemzőbb vonás, hogy nehezedre esik segítséget, figyelmet vagy támogatást kérni. Nem azért, mert nincs rá szükséged, hanem mert attól tartasz, hogy terhet jelentesz. Malkin szerint az echoista működéshez kapcsolódhat az a félelem, hogy az ember „túl sok” lesz másoknak. Emiatt inkább egyedül oldja meg a problémáit, még akkor is, amikor jól jönne a segítség.

Kattints a további képekért!

Leadfotó: 123RF

HuffPost