Ezek a szakmák vannak túlfizetve a magyarok szerint – A politikusok is az élen vannak

A focisták említése is érthető

A sport világában a teljesítmény és a fizetés közti aránytalanság sokak szemében szembetűnő, különösen akkor, ha a válogatott vagy a klubcsapatok eredményei nem hozzák a várakozásokat. Mondjuk egy Szoboszlai Dominikot általában meg szokták védeni, mivel hatalmas kitartással és lemondásokkal jutott el oda, ahol most van.

Az influenszerek pedig egy új jelenség megtestesítői: olyan emberek, akik látszólag kevés „valódi” munkával jutnak jelentős bevételhez, miközben a társadalom egy része még mindig a fizikai erőfeszítést tekinti a munka valódi mércéjének.

A menedzserek esetében a közvélemény gyakran nem látja át, milyen felelősség és milyen döntési súly tartozik a pozícióhoz, így a magas fizetés könnyen tűnik indokolatlannak. Az ingatlanosokkal szembeni ellenérzés részben abból fakad, hogy a jutalékrendszer sokak szemében aránytalan, különösen egy olyan piacon, ahol az árak évekig szinte kontrollálhatatlanul emelkedtek. A közjegyzők pedig a jogi rendszer sajátos szereplői: munkájuk nélkülözhetetlen, de a díjszabásuk kötött, és sokak számára nehezen érthető, miért kerül egy-egy aláírás hitelesítése annyiba, amennyibe.

A piac logikája nem az igazságosságot, hanem a kereslet-kínálat viszonyát követi. A politikusok fizetését nem a piac, hanem a törvény szabályozza, így ott a társadalmi igazságérzet játszik nagyobb szerepet. A focisták esetében a klubok és szponzorok döntik el, mennyit ér egy játékos, és ez sokszor nem a teljesítmény, hanem a márkaérték függvénye. Az influenszerek bevételei a figyelem gazdaságából fakadnak: ha sokan nézik őket, sokat érnek. A menedzserek fizetése a vállalat méretétől és felelősségi körétől függ, az ingatlanosok jutaléka pedig a piaci árakhoz kötődik. A közjegyzők díjai jogszabályban rögzítettek, így ott sem a „kapzsiság”, hanem a rendszer sajátossága határozza meg a bevételt.

Ezzel szemben a gyári munkások alulfizetettsége valós probléma. Ők azok, akiknek a munkája nélkül a gazdaság nem működne, mégis sokszor a legalacsonyabb bérsávban maradnak. A fizikai munka társadalmi megbecsülése alacsonyabb, mint a szellemi munkáé, és ez a bérszintekben is tükröződik. A gyárakban dolgozók gyakran három műszakban, monoton, megterhelő körülmények között dolgoznak, miközben a béremelkedés üteme sokszor elmarad az inflációtól. A közvélemény felháborodása tehát nem alaptalan: a társadalom érzi, hogy valami nincs egyensúlyban.

A Facebook posztban még megnézheted, hogy a kommentelők mely szakmákat említették még!

Leadfotó: 123RF – Illusztráció