Kifaggatuk Freddie-t: őszintén vallott küzdelmeiről, családjáról és az új kezdetekről – Videó

Fehérvári Gábor Alfréd, vagy ahogyan az ország megismerte, Freddie egyszerre él a színpadon és a hétköznapok sűrűjében. A Lélekbúvár – Belső Tűz koncertsorozatával most nemcsak dalokat, hanem kapaszkodókat is szeretne adni a közönségnek: őszintén mesél küzdelmekről, kitartásról és arról, miért hiszi, hogy az álmainkat nem elengedni, hanem megélni kell. A Femcafe.hu-nak adott interjújában a sikerről, a kételyekről és a benne égő tűzről is nyíltan beszél.

Országos turnéra indult

Mi ihlette a Lélekbúvár - Belső tűz koncertturnét?

Freddie: Szerettem volna valami elsöprő pozitivitással előrukkolni, olyan dalokkal, amelyek igazán mélységet és minőséget hordoznak magukban. Ez már a második éve a Lélekbúvár koncertsorozatunknak. Az idei az első tematizált évad, és a tavalyihoz képest azt hiszem, a legnagyobb átalakulás az benne, hogy mindent úgy csatornáztunk be, hogy az előremutató legyen – hogy a mai világban, a mai társadalomban egyfajta fogódzkodót adjon. Egy felkiáltójelet szerettünk volna biztosítani a nézőknek: igenis ott van bennük a tűz, ott van bennük az erő – csak használni kell.

Most jelent meg az új dalod, Pain and Glory (Fájdalom és dicsőség) címmel. Ez miről szól?

Freddie: A Pain and Glory gyakorlatilag összefoglalja mindazt, amit az életemben szakmailag eddig megtapasztaltam. A sok buktatót, akadályt, nehézséget, a lejtőn felfelé történő folyamatos mászást – és a saját magamnak adott, teljesen egyértelmű választ minderre: én választottam ezt az utat, és innentől kezdve nem sajnálom, nem szomorkodom miatta, hanem büszkén, fejjel előre megyek tovább. Bízom abban, hogy ez sokaknak erőt ad – azoknak, akik pontosan tudják, mit szeretnének elérni az életben, vagy milyen célt szolgál az, amit most éppen csinálnak. Ne engedjék el. Hiszek abban, hogy az álmaink nem azért vannak, hogy lemondjunk róluk.

Jelenleg az új kávézód nyitásán is dolgozol. Mennyiben lesz más ez, mint az első?

Freddie: Alig várom, hogy az új kávézóról mesélhessek. Egészen őrületbe kergető, hogy már egy éve bérlem a helyiséget, és még mindig rengeteg munka van vele. Ennek természetesen vannak anyagi és bürokratikus okai is. Most már érzem a fényt az alagút végén, és bízom benne, hogy néhány hónapon belül sikeresen megnyithatunk. A Dunakanyarban található, szezonális fagyizó-kávézóhoz képest a Lövőház utcai hely folyamatos nyitvatartással fog üzemelni. Ez teljesen más körültekintést igényel: szeretnénk, ha amikor kinyitunk, az teljes értékű lenne, és ne kelljen utólag foltozni az esetleges hiányosságokat. Nagyon várom, és remélem, hogy áprilisban valóban megnyithatunk.

Ennyi munka mellett, hogyan jut időd a feltöltődésre, kikapcsolódásra?

Freddie: Szabadidőm gyakorlatilag nincs. Jó lenne, ha lenne – de most nincs. Remélem, hogy előbb-utóbb érzékelni fogom a sok befektetett munka gyümölcsét is. Próbálom úgy kezelni ezt az időszakot, hogy most ez van. Hamarosan harminchat éves leszek, és inkább most dolgozom többet, mint mondjuk ötvenhat évesen kelljen. Most még valahogy elviselem – bár nyilván nem mindig esik jól. Fáradt és kimerült vagyok, de az ilyen esték mindenért kárpótolnak. A közönségtől óriási szeretetet kapok és kapunk, ebből tudok igazán töltekezni.

Hogyan tudod összeegyeztetni a karrieredet az apasággal?

Freddie: A gyerekek egyelőre nem igazán foglalkoznak azzal, hogy apa mit csinál, és ezt szeretném is így hagyni. Megmosolyogják, nagy dolog nekik, amikor meglátnak a tévében, de még nehezen tudják hova tenni. Amikor majd igazán öntudatra ébrednek, talán már természetes lesz számukra. Otthon viszont igyekszem kizárólag apa lenni. A feleségemmel úgy érzem, ha nem osztoznánk a kötelezettségeken nagyjából ötven-ötven százalékban – vagy legalábbis nem törekednénk erre –, akkor ezt nem bírnánk. Hála Istennek, a mi szövetségünk ezt elbírja. A gyerekek nagyon jól vannak. Mi vagyunk azok, akik kicsit „csapágyasak” lettünk – de majd felújítjuk magunkat.

Lead kép: Femcafe