Egyre kevesebben használják ezt az ősi magyar fűszert, pedig csodát tesz a húslevessel

A titok nyitja: a lestyán, a húsleves lelke

Az a bizonyos fűszer nem más, mint a lestyán. Ez az ősi, magyar kertekben évszázadok óta ismert növény régen szinte kötelező eleme volt a húslevesnek. Jellegzetes, kissé zelleres, mély aromája olyan természetes ízfokozóként működik, amelyhez semmilyen modern adalék nem ér fel.

A lestyánt gyakran „levesfűnek” is nevezték, és nem véletlenül. Egyetlen levél vagy egy kisebb szár is elég belőle ahhoz, hogy a leves íze gazdagabbá váljon. Nem uralkodik el, hanem összeköti a hús, a zöldségek és a fűszerek aromáját. Pontosan azt adja hozzá, amitől a húsleves „igazi húsleves” lesz.

A probléma az, hogy sokan ma már túl erősnek gondolják, vagy egyszerűen nem tudják, hogyan kell használni. Pedig a lestyán titka a mértékletesség. Ha a főzés elején kerül a fazékba, lassan oldódik ki az aromája, és nem válik tolakodóvá. Frissen és szárítva is használható, bár a friss változat íze kicsit kerekebb és élőbb. A lestyán nemcsak ízben ad többet. A népi gyógyászatban régóta emésztést segítő, enyhén vízhajtó és erősítő hatást tulajdonítanak neki. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a vasárnapi húsleves valóban „erőt adott” a családnak. Nem véletlen, hogy betegségek idején is gyakran ezt főzték. Ma, amikor sokan mesterséges ízfokozókkal próbálják pótolni a hiányzó karaktert, a lestyán természetes alternatívát kínál. Egyetlen apró változtatás a receptben, mégis látványos az eredmény: a leves illata intenzívebb, az íze mélyebb, az utóíze pedig hosszabban megmarad.

A kérdés már csak az, hogyan érdemes beilleszteni a mai konyhába, és milyen más ételekben használható még sikerrel. A harmadik oldalon ehhez adunk praktikus iránymutatást.