Híres volt csillapíthatatlan szexuális vágyáról: falta a férfiakat a legendás magyar színésznő, mégis mindig magány gyötörte

Jászai Mari, a Nemzeti Színház nagyasszonya, az egyik legnagyobb magyar tragika egész életében arra vágyott, megtalálja az igaz szerelmét, akivel haláluk napjáig kitartanak egymás mellett – a sors azonban másként rendelkezett.

Kutatta az igazit

Jászai Mari 1850. február 24-én látta meg a napvilágot Krippel Mária Annaként a Komárom megyei Ászáron. Gyermekkorában nem bánt vele kegyesen az élet: édesanyját ötéves korában vesztette el, ezután Pannonhalmán nevelte egy rokona, majd a négy elemi után apja és rideg mostohája cselédnek adta – kínkeserves időszak volt ez számára, évekig szennyes szalmán hált, éjfélkor fölkeltették a nagymosás végett, patkányok rágták széjjel a haját. Tizenhat évesen megszökött egy vándortársulattal, ugyanis az volt az álma, hogy színésznő lesz belőle – a világot jelentő deszkákra először statisztaként lépett, és rövidesen már Jászai Mariként a Budai Népszínházban játszott kisebb szerepeket. Itt ismerkedett meg első és egyetlen férjével, a nála tíz évvel idősebb Kassai Vidorral: két évig tartó házasságuk rendkívül viharos volt, a férfi semmiben nem támogatta feleségét, és nem ismerte el szakmai tudását sem. Noha a színésznő a válásuk után többé már nem állt oltár elé, szüntelenül az igaz szerelmet kutatta, s számos afférba bonyolódott – kalandjaiból pedig soha nem csinált titkot. Részletek a galériában!

Jászai Mari tehetségének és alakításainak híre 1872-ben eljutott a Nemzeti Színházba is, s végül a teátrum intendánsa, Orczy Bódog leszerződtette a nyugalomba vonult Jókainé Laborfalvi Róza tragikai szerepkörére – a Bánk bán Gertrudis királynéjaként mutatkozott be, és néhány hónapos megszakítással 53 évig tündökölt a Nemzeti élén.

Kattints a további képekért!

Leadfotó: Wikipédia