Vitray Tamás: "Úgy jöttem el a köztévétől, hogy annyit nem mondtak: szerbusz"

"Egy voltam a sokaságból"

Arról, hogy miként fordulhatott elő, hogy Vitray kvázi civilként lehetett hivatásos kérdező, a jeles újságíró a következőképpen nyilatkozott: "Egy voltam a sokaságból, aki történetesen megteheti, hogy oda ülhet, és kérdezhet. Hogy ez mesterségként is felfogható, az egy másik kérdés, az már a televízióval függ össze. De az én habitusom nem változik attól, hogy most, például önnel beszélek, vagy ha a tévében beszélnék. De ma már teljesen más a szakma. Nem is érdemes összehasonlítani azzal a tévézéssel, amit mi műveltünk, amikor még egy tévé volt, amikor még nem volt internet, Google, minden információt magunknak kellett begyűjteni stb."

Vitray Tamás televíziós karrierjének kezdeteiről is mesélt az interjú során: "(...) én voltam csak bent, amikor csörgött a telefon. Mondta egy hang, hogy itt vannak az amerikai atléták, a televízió közvetíteni fogja a versenyt, és kellene valaki, aki tudna interjúkat készíteni. Én azt sem tudtam, mi az a televízió, de elvállaltam. Mondták, ott a kamera, és ha a piros lámpa kigyullad, kezdhetek beszélni. Riportalanyom egy gyönyörű, szép szál, fekete fiú, Rafer Johnson, aki több mint két méter magas volt. Az operatőr közölte, hogy ha rólam ad egy normális szűk képet, akkor a sportolónak nem látszik a feje, ha a sportolót mutatja, akkor én nem látszom. A megoldás az lett, hogy sámlira álltam. Ez volt a beavatásom a szakmába."

Lapozz, még nem értél a végére!