Az olvasás szerelmeseinek: 3 "regényes" magyar helyszín kedvenc történeteinkből, amit élőben is felkereshetsz

Számos magyar regényben találhatunk olyan helyszíneket, amik vagy valósak, vagy valódi helyek inspirálták őket. 3 ilyet is mutatunk.

"Regényes" helyszínek

Meghatározó olvasmányélményeink között valószínűleg elsőként szerepelnek az olyan népszerű magyar regények, mint A Pál utcai fiúk, Az arany ember vagy éppen az Iskola a határon. Molnár Ferenc, Jókai Mór és Ottlik Géza ezen írásaiban létező, felkereshető magyar helyszíneket használt fel, ahová mindenképpen érdemes ellátogatni és egy kis darabka gyermekkorral fejet hajtani a magyar irodalom nagyjai előtt.

Az aranyember búvóhelye: a Senki szigete

Jókai 1872-ben megjelent, legismertebb társadalmi regénye a romantika és a realizmus világát állítja szembe egymással. A főhős, Timár Mihály a természetben talál menedéket; a természetes szépségű, romantikus teremtés, Noémi mellett a Senki szigetén érzi otthon magát. De hol is található ez az ősi szépségében háborítatlan, idilli környezet?

Többféle elmélet is napvilágot látott azzal kapcsolatban, hol található vagy hogy létezik-e egyáltalán a sziget, mely az író szerint jogilag sem Magyarországhoz, sem a törökökhöz nem tartozott. Mák Ferenc művelődéstörténész egy a Magyar Szónak írott jegyzetében fejti ki, miért nem tartja helytállónak a Senki szigetének Ada-Kaleh-val való azonosítását. Erődi Kálmán hasonló megállapítására is hivatkozva Mák Ferenc azt vallja, a Senki szigete az Ostrovo-szigetnek, vagy magyar nevén Temes-szigetnek felel meg. A buja növényzettel borított sziget eszerint a török-szerb határvidéken, a Morava és Mlava folyók hordalékából épült fel. A 20 km hosszú és 2-3 km széles sziget, ahogyan Mák Ferenc is mondja, csak Jókai regényes fantáziájában volt olyan, akár a paradicsom. Valójában egy kopár, ingoványos terület volt, melyen a XX. század közepén csak egy falu, Temessziget létezett, amely ma Közép-Szerbia része.

Lapozz, cikkünk a következő oldalon folytatódik!