Nem élhette túl a világégés poklát Szerb Antal: borzalmas körülmények között halt meg az írófejedelem

Szerb Antal rövid élete dacára pazar életművet hagyott maga után: íróként, irodalomtörténészként, műfordítóként egyaránt lehengerlően magas szellemi teljesítményt nyújtott, regényei - a Pendragon legenda vagy épp az Utas és holdvilág - máig a klasszikusok táborába tartoznak. Mégis méltatlan körülmények között kellett távoznia az élők sorából.

Odaveszett a történelem viharában

Hetvenhét évvel ezelőtt, 1945. január 27-én hunyt el Szerb Antal. A huszadik századi magyar irodalom egyik klasszikusa tragikusan fiatalon, mindössze 43 évesen távozott az élők sorából. Idejekorán ragadta el a halál, művészete mégis teljesnek, lezártnak tekinthető: kerek, párját ritkító életművet hagyott maga után, a magyar iroodalomra gyakorolt hatása a 21. század hajnalán is felbecsülhetetlen; íróként, irodalomtörténészként vagy épp műfordítóként egyaránt lehengerlően magas szellemi teljesítményt nyújtott. Egynémely regénye - például a Pendragon legenda vagy az Utas és holdvilág - máig a magyar irodalom élvonalába tartoznak: ezeket a köteteket a 21. század olvasója is szívesen veszi le a polcról, ugyanis színesek, olvasmányosak, szórakoztatók, mégis mívesen megírt, gazdag írói élményanyagról és művészi tudásról árulkodó munkák.

Az író megítélése a negyvenes évek hajnalán ellentmondásossá vált. 1942-ben a szélsőjobboldali Nemzeti Front az Országgyűlésben kezdeményezte, hogy tiltsák be Szerb zseniális, máig hivatkozási alapul szolgáló művét, a Magyar irodalomtörténetet. Az erről szóló interpellációt Palló Imre, egy, a magyar irodalomfejedelemnél jóval kevésbé sikeres tanár nyújtotta be (aki már a második világháború idején is feljelentette Szerb Antalt).

Szerb Antal irodalomtörténeti munkáját a nyilas hatalom "értékrombolónak" minősítette, felállították tanári állásából, ahol hosszú ideje oktatott, őt magát pedig munkaszolgálatosként Fertőrákosra hurcolták.

De mi történt vele, hogyan veszett oda a történelem viharában a múlt századi magyar irodalom kimagasló egyénisége?

Szerb 1944. augusztus 6-i levelében még ezeket a fojtott optimizmusról árulkodó sorokat intézte feleségéhez, Bálint Klárához: „A bajtársak igazán meghatóak, hogy mennyire vigyáznak, hogy ne dolgozzam. Egyébként is hihetetlenül népszerű vagyok. (És ez, bevallom, jól esik.)” Az író ekkor küldte el nejének utolsó művét, az Orpheus az Alvilágban című szerelmes szonettet.

Kattints a további képekért!

Leadfotó: Wikipédia