Szexualitás, káromkodás - Megtalálták Anne Frank második naplóját

Anne Frank naplója a világ egyik leghíresebb kötete, amelyből több mint 31 millió példányt adtak el azóta, hogy 1947-ben apja, Otto Frank segítségével megjelent. A naplót 67 nyelvre fordították le, és Anne mindennapjait, valamint a családja nácik elől való bujkálása során Amszterdamban szerzett élményeit részletezi.

Két napló

Anne Frank 1942. június 12-én, 13. születésnapjára kapott naplót, és az első bejegyzés néhány nappon belül meg is született. Ezután, két éven át, számtalan bejegyzést írt a könyvecskéjébe, az utolsó bejegyzés pedig 1944. augusztus 1.-jén kelt, az Independent szerint néhány nappal azelőtt, hogy őt és családját letartóztatták és koncentrációs táborokba vitték.

Otto Frank 1945-ben tért vissza Amszterdamba, és megdöbbenve tapasztalta, hogy csak ő trét vissza és egész családját - köztük Anne-t is - elveszítette. Miep Gies, Otto egykori titkárnője megtalálta Anne naplóját, és odaadta az apjának. Anne bejegyzéseinek nagy részét hollandul írta, néhány angol és német szóval fűszerezve. Otto ezután úgy döntött, hogy lefordít néhány bejegyzést, hogy elküldhesse a svájci rokonoknak. A rokonok felismerték Anne írói tehetségét, és meggyőzték Ottót, hogy jó ötlet lenne megosztani a naplót a világ többi részével.

Sokan nem tudják, hogy Anne Frank két változatot készített híres naplójából. Az első változat volt az, amire eredetileg írta, de készített egy második változatot is a naplójából, abban a reményben, hogy kiadhatják. 1944-ben Gerrit Bolkestein, egy holland száműzött arról beszélt, hogy a német megszállás alatt írt leveleinek és naplóinak gyűjteményét szeretné kiadni. Ez adta az ihletet Anne számára, hogy elkészítse naplója második változatát, amelynek a "Het Achterhuis" vagy "A titkos melléklet" címet adta.

Anne Frank 1944 májusában kezdte újraírni naplóját, és a két változat között szembetűnő különbségek voltak. Például nagyon részletesen írt egy fiú, Peter van Pels iránti érdeklődéséről, de a második változatból sok beszélgetésüket kihagyta. Az édesanyjáról, Edithről szóló bejegyzések hangvétele is megváltozott. Az anya és a lánya nem jöttek ki túl jól egymással, és Anne a naplójához fordult, hogy kibeszélje a problémáikat, és általában kemény szavakkal jellemezte az anyját. A második változatban azonban Anne néhány bejegyzést eltávolított, néhányat pedig kedvesebb szavakkal írt át. "Az az időszak, amikor anyu miattam sírt, véget ért" - írta, majd azzal folytatta, hogy a kapcsolatuk javult.