„Jó estét, jó szurkolást!” – 18 éve nem halljuk már Knézy Jenő szállóigévé vált köszönését

Túl hamar jött el számára a vég

Szállóigévé vált köszöntése volt a „Jó estét, jó szurkolást!”, amit ő maga talált ki, és később le is védetett. Rengeteg aranyköpés is származik tőle, senki más szájából nem hangozhatott volna el, hogy „Hatalmasak ezek a belga játékosok, betöltik az egész képernyőt”, vagy hogy „Lyukat rúgott, nagyon rossz megoldás!”.

Három évtizedes kimagasló szakmai munkája elismeréseképpen az MNK Sport Érdeméremmel és a Kiváló Munkáért kitüntetéssel jutalmazták, 2003-ban pedig a Magyar Televízió életműdíjjal tüntette ki. A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét is megkapta, a kitüntetést a riporter betegágyánál vehette már csak át.

Az 58 esztendős riporternél 2003 áprilisában diagnosztizáltak gyomorrákot. Betegségéről először a Nemzeti Sportban megjelent interjúban beszélt nyilvánosan. „Soha nem voltam beteg, még az influenza is elkerült, jó fizikumú erős férfi vagyok, illetve voltam. Furcsa az ember, érzi, hogy baj van, aztán csak elhessegeti magától. Láttam én a tükörben hogy beesett az arcom, hogy rengeteget fogytam, de azt mondogattam, fáradt vagyok, nyúzott, majd kipihenem magam. De az önámítás mindössze két hétig tartott, amikor közölték velem, hogy rosszindulatú daganatot találtak a szervezetemben. Az ilyesmit nehéz felfogni. Sírtam egy keveset, de úgy, hogy ne lássa senki” – mondta ekkor.

Knézy Jenő és családja az utolsó pillanatig bízott a gyógyulásában, még akkor is, amikor az orvosok már tudták, nincs remény. Először a közeli családtagjaival közölték a rossz hírt, amit a sportriporter felesége képtelen volt elmondani férjének, ezért lányára hárult a feladat. Két hónappal a betegség megállapítása után, 2003. június 17-én hunyt el, élete 59. évében. Egy ország gyászolta és hiányolja a mai napig.

Leadfotó: Fortepan / Rádió és Televízió Újság