Távol a világ zajától: 42 évig élt remeteként egy hattagú család Szibériában

Elzárva a civilizációtól

1978-ban egy helikopterpilóta fedezte fel a tartózkodási helyüket, aki egy geológus-kutatócsoportot szállított a területre. Észrevett egy menedéknek tűnő építményt és egy kis darab megművelt földet. Leszállás után a geológusok kapcsolatba léptek a családdal, akik ekkor már 42 éve éltek teljes izolációban. Egy mezítlábas öregember fogadta őket, aki zsákokból készült ruhát viselt. Eleinte az öreg nem reagált a geológusok üdvözletére, de aztán meghívta őket a házába. A családi kunyhónak csak egy szobája volt, amelyet egy kis ablak világított meg. Égett fadarabok szétszóródva feküdtek a koszos padlón.

A geológusok lassan beszédbe elegyedtek a férfival, és fény derült a titokzatos Likov család történetére, akik négy évtizedig nem találkoztak más emberekkel, sőt azt sem tudták, hogy időközben megtörtént a második világháború. A beszélgetés alatt kiderült, hogy az öreg evett már kenyeret, lányai azonban még csak nem is láttak ilyet. A geológusok meglepődve vették észre, hogy a család tagjai intelligensebbek és nyitottabbak, mint azt a körülményekből sejteni lehetett. Karp Likov örömmel fogadott minden technikai újítást, amit mutattak neki, könnyedén feldolgozta a műholdak létezését, de azt nem hitte el, hogy ember lépett a Holdra. A műholdakat amúgy az ötvenes évek végétől észrevette, megfigyelte, hogy egyes csillagok gyorsan mozognak.

Eleinte a család tagjai nem akarták elfogadni a geológusoktól kapott ajándékokat, csak a sót. Az öreg Likov szerint kínszenvedés volt nélküle élni évtizedeken keresztül. Végül sok értékes tárgyat kaptak: kést, különféle egyéb szerszámokat és gabonát. De a remeték nem voltak hajlandók elhagyni az erdőt és visszatérni a civilizált világba.

1981-ben három gyerek meghalt, Szavin és Natalia veseelégtelenségben szenvedett, ami valószínűleg az életmódjuknak köszönhetően alakult ki, Dmitrij halálát pedig tüdőgyulladás okozta. Előfordulhat, hogy a kívülről érkező emberekkel kapcsolatba lépve olyan betegségeket kaptak el, amelyekre immunrendszerük nem volt felkészülve. A családfő, Karp 1988-ban hunyt el. Azóta már csak Agafia van életben, aki az évek alatt összeterelt pár kecskét és csirkét, és épített magának megfelelő menedéket. Nagyjából 10 évig a szomszédja volt az egyik geológus, aki felfedezte a családot pár évvel azelőtt. Az ő halála után egy segítő érkezett Agafia mellé, aki a nő nylt levelére válaszolva találta a különös „állást”.

2016-ban arról szóltak a hírek, hogy az akkor már hetven feletti asszonyt kórházba kellett szállítani a lábaiban keletkezett porcromlás miatt, ahonnan végül helikopterrel szállították vissza a vadonba. A legutolsó információk szerint 2019 közepén még mindig ott élt.

Leadfotó: 123rf.com