Távol a világ zajától: 42 évig élt remeteként egy hattagú család Szibériában

Hogy lehetséges, hogy egy család teljesen elszigetelődjön a civilizációtól több évtizeden keresztül? Ráadásul a világ egyik legkegyetlenebb helyén, a szibériai tajgán, ahol a nyár rövid, az időjárás hideg és irgalmatlan, sőt, a farkasok és az éhes medvék gyakori vendégek errefelé. A Likov-család bebizonyította, hogy ez lehetséges.

De hogyan jutottak idáig?

Mint olyan sok élettörténetet, Likovék sorsát is nagyban befolyásolták a történelem viharai. Minden a bolsevikok hatalomra jutásával kezdődött, akik híresen voltak vallásellenes ideológiájukról. A Sztálin-rezsim alatt még tovább romlott a helyzet, ekkor számos vallást be is tiltottak, ami hatására rengeteg család választotta a menekülést. A rezsim által hitük miatt üldözöttek között volt az óhitű (az orosz ortodox kereszténység egyik legrégibb és legjelentősebb szakadár csoportja) Likov-család is. 1936-ban, miután egy szovjet járőr megölte a testvérét, Karp Likov úgy döntött, hogy egy kis vetőmaggal a zsebében távozik az országból feleségével, Akulinával, és két gyermekével, az akkor kilencéves Szavinnal és a kétéves Nataliával.

Mivel nem volt hova menniük, a családfő úgy ítélte meg a szibériai tajga nyújthatja a legnagyobb biztonságot a családjuknak. Az évek során a család egyre beljebb merészkedett a vadonban, míg végül találtak egy elszigetelt helyet egy 1800 méteres hegyen a kazah és mongol határ közelében, 250 kilométerre volt a legközelebbi lakott területtől. Itt saját kezükkel építettek egy kunyhót maguknak. Likovéknak két további gyerekük született a remeteség alatt: Dmitrij 1940-ben, Agafia pedig 1944-ben, ők soha nem láttak embert a családjukon kívül, és a kisgyerekek csak annyit ismertek a külvilágból, amit szüleiktől hallottak. A család legfőbb szórakozása azt volt, hogy mindenki elmesélte, mit álmodott. Az egyetlen olvasmányuk egy régi családi Biblia volt, Akulina ezzel tanította írni és olvasni a gyerekeket. Így éltek évekig hatosban, idővel földművelésbe kezdtek, burgonyát, rozsot és kendert terjesztettek.

Dmitrij felnőve megtanult vadászni, így egy idő után elkezdtek a növények mellett húst is enni, de az étrendjük elég monoton volt, állandóan éhesek voltak, leginkább füvet, gombákat, burgonyát és mindenféle magokat ettek. Későbbi elbeszéléseik szerint 1961 telén teljesen élelem nélkül maradtak, így kénytelenek voltak megenni a saját csizmájuk bőrét. Abban az évben Karp felesége, Akulina alultápláltság miatt meg is halt, valósággal feláldozta magát gyermekei túlélése érdekében.

De hogyan találták meg őket és mi lett a további sorsuk? Lapozz a folytatásért!