Transzneműség: Így változott a megítélése az elmúlt 100 évben

Transzneműség akkor és most.

Szélsőséges téma vagy mégsem?

Az egyik közkeletű tévedés a transzneműséggel kapcsolatban, hogy csak a modern korban jelent meg, azonban a jelenség történelmi és földrajzi tekintetben is általánosnak mondható. Szinte minden korban és társadalomban találunk olyan embereket, akik a biológiai nemükhöz képest a másik nem tagjaként akartak élni. Az ÉVA Magazin novemberi számának központi témája a transzneműség, ezért a magazin összegyűjtötte a transztörténelem meghatározó eseményeit.

Lapozz, cikkünk folytatódik!

Kétlelkűek, az őslakosok így nevezték

Egyes amerikai őslakos törzsek áldottnak tekintették és tisztelték azokat a férfiakat, akik biológiai nemüktől eltérően nőként élték az életüket, őket „kétlelkűeknek” tartották. Modern szóhasználat szerint transznemű nőnek neveznénk őket. Ma már tiszteletben tartjuk a nemi identitást, így transznemű nőnek a születésekor férfinek azonosított, később nőként élő, transznemű férfinak pedig a születésekor nőnek azonosított, később férfiként élő embereket nevezzük.

Az első lépések...

Az 1900-as évek elején Magnus Hirschfeld német orvos megalapította a Szexuáltudományi Intézetet, ahol az elsők között kezelt transzneműeket. Rájött, hogy a transzneműség nem azonos a homoszexualitással: a nemi identitást, hogy milyen neműnek „érzi magát” az egyén, elkülöníti a szexuális orientációtól. Hirschfeld intézetében hajtották végre az első nemi megerősítő műtéteket. A bevett „nemátalakító műtét” kifejezés helyett ma inkább az elfogadást tükröző „nemi megerősítő műtét” kifejezés használatos. Az átmenet nem egyetlen műtétből áll, hanem egy általában 5-6 évig tartó folyamat. Sokan nem is tartanak igényt műtétekre, hanem megelégednek a hormonterápia által bekövetkezett külső változásokkal.

Idegen testben idegen lélek

Az 1970-es évek radikális feminizmusához köthető téveszme, hogy a transznemű emberek csak beleszerettek az ellenkező nem szerepeibe, sztereotípiáiba. Ez azonban korántsem ilyen egyszerű, hiszen transzneműség túlmutat a nemi szerepekhez való viszonyuláson. Gyakran jelentkezik náluk testi diszfória – azt érzik, hogy a testük idegen, és a másik nem testével kellene rendelkezniük. Ez nem „gyógyítható”, az egyetlen megoldás, ha az érintettet azon nem tagjaként élhet, amellyel képes azonosulni.

Lassan kitisztul a kép

A transzneműség hazánkban sokáig tabunak számított. 2002-ben történt meg először, hogy egy transznemű nő - Novák Angéla - kiállt a nagy nyilvánosság elé. Angéla esetében sikeres nemi megerősítő műtétet is végrehajtottak. 2010-ben pedig elérkezett az a pillanat, hogy a „transzszexualizmust” a világon először Franciaországban levették a pszichiátriai betegségek listájáról. Ma már, hogy egyre többet tudunk a témáról, és egyre több közéleti személyiség vállalja fel nemi identitását, a társadalom is egyre elfogadóbb a témával. A népszerű női magazin azért tartotta fontosnak, hogy foglalkozzon a témával, mert véleményük szerint a nyílt párbeszéd, a téma „kibeszélése” sokaknak megkönnyítheti a megértést, az elfogadást, és végső soron a transznemű emberek támogatását.