Megláttam és megszerettem - Nagyváradon nem csak a karácsonyi vásár csodálatos

Nagyvárad az utóbbi években elképesztő változáson ment át, ami nagyon jót tett neki: az ember haza sem akar jönni, úgy megragadja a város szépsége. Én másfél napot töltöttem el Románia szívében, voltam a karácsonyi vásárban, hallgattam vicces sírásót és rájöttem, hogy a szecesszió tényleg csodálatos. Élménybeszámoló következik!

Az átalakuló Nagyvárad

Kb. egy évtizeddel ezelőtt jártam utoljára Nagyváradon és hogy őszinte legyek, nem nyerte el túlzottan a tetszésemet. Ez betudható annak, hogy zöldfülű gimnazistaként még abszolút „nem értettem” a városnézéshez, de szerintem a valódi ok inkább az, hogy abban az időben Nagyvárad nem volt annyira szép, mint most. Mert most valóban gyönyörű. Nem abban az értelemben, mint például Dubaj, ahol minden új, modern és csillogó; Nagyvárad inkább olyan, mint egy ékszerdoboz a nagymama padlásán. Tele van mutatós kiegészítőkkel, amiken az idő otthagyta ugyan a nyomát, de a kiadós tisztításnak hála egyre jobban látszik, milyen lélegzetelállítóak valójában. Gyertek, körbevezetlek titeket az átalakulás kellős közepén lévő Oradeában!

Budapest-Nagyvárad: 312 km, 3,5 óra

Hajnali fél öt, csörög a vekker, én felugrok, mint a gyalogkakukk, mert amikor szemtelenül korán kell kelnem, valahogy mindig őrülten magasra tudok pattanni az ágyban. Hirtelen azt sem tudom, mi a manóért történik ez velem, aztán eszembe jut: Nagyváradra megyek. A busz szerencsére meleg és kényelmes, ráadásul még a napfelkelte fényeiben is gyönyörködhetek utazás közben, ami valóban páratlan élmény. Románia szíve egyébként 312 km-re van Budapesttől (+/- pár km), 3,5 óra alatt oda lehet érni. Nem kibírhatatlan távolság, nem kell hozzá hosszú, 4 napos hétvége, hogy átruccanjon az ember.
Mi az Astoria Szállóba jelentkeztünk be; a patinás, négy csillagos szálloda nemcsak azért nyűgözött le, mert varázslatosan nézett ki, hanem azért is, mert az egyik kedvenc költőm, Ady Endre éveken át itt élt és alkotott. Csak halkan jegyzem meg, hogy két szerencsés újságíró kolléga az alatt a másfél nap alatt, amíg Nagyváradon kalandoztunk, Adynak, illetve a költő múzsájának, Lédának a szobájában lakhatott. Nyilván nem én voltam az, miért is én lettem volna...

De ne aggódjatok, nem volt időm sokáig szomorkodni, hiszen rögtön indultunk városnézni és másfél napig meg sem álltunk. Minden olyan helyet bejártunk, amit érdemes látni és bár az idő vasfoga nem kegyelmezett nekünk, örültem, hogy felfedezhettem a város apró kis titkait.

A túra számomra legkedvesebb, legérdekesebb állomásairól a következő oldalon bővebben is írok - ezt érdemes megnézni Nagyváradon!

Fotók: Femcafe/Kiss Gréta