Ezzel a módszerrel te leszel a legjobb nő - Nem a centiken, kilókon és éveken múlik

Párkapcsolati szakértőnk, Orbán Nóra pontosan tudja, mire gondolsz, amikor a tükörbe nézel és elégedetlenkedsz magaddal, de azt is, mi erre a szorongásra a megoldás. Olvasd el, mit tanácsol, ha azok közé tartozol, akik folyamatosan a súlyuk vagy koruk miatt aggódnak!

Mit látok a tükör előtt állva?

Beállok a tükör elé és szorongva tapasztalom, hogy a mellesleg koromnak megfelelő gravitációs hatások a természet rendje szerint jól végzik a dolgukat. Gondolhatnék bármire, például arra, hogy ez is én vagyok, csak a jelenlegi korom szerinti valóságom a földi játékszabályok szerint. Gondolhatnék arra is, hogy milyen jó szolgálatot tett és tesz még nekem ez a test, amivel jöhetek-mehetek, táncolhatok, sportolhatok, öltözködhetek, ölelhetek. Örülhetnék annak, hogy ez az arc, a védjegyem, engem és az érzelmeimet fejezi ki, aki rám néz, látja a sok évem munkáját, az átvészelt kríziseket, az örömeimet és a sikereimet is. Eszembe juthatna az is, hogy ezt az arcot látják maguk előtt azok, akik szeretettel gondolnak rám. Gondolhatnék arra, hogy de jó nekem, mert ez a test az enyém és rengeteg lehetőséget ad nekem az életemben, de nem erre gondolok, hanem arra, hogy mit szólnak hozzá, azok, akikkel találkozom? Mindenki mást, aszerint, hogy el tudják-e fogadni a saját külsejüket és aszerint, hogy el tudnak-e fogadni engem.

Bizonytalan vagyok, ezért bántalak

Örülhetnék egyéni megjelenésem sajátosságainak, de nem örülök, megriadok, hogy észreveszed a hibáimat és nem fogsz már szeretni, elhagysz valakiért, aki pár centivel vagy kilóval jobban áll, mint én. Ha jól kiszorongtam magam, azt a jól kitervelt megoldást választom, hogy elkezdelek gyengíteni önmagadban, nehogy megtedd. Már nem dicsérem meg az általam szeretett vonalaidat, a tested megnyugtató, otthonos illatát, a jól kiválasztott ruhádat, a mosolyodat, ami annyi örömet adott már. Aztán finom kis megjegyzéseket teszek a hibáidról. Annyira megszokom, hogy ezekre figyeljek, hogy lassan-lassan már nem tudom, miért, de minden idegesít, amit csinálsz. Aztán elgondolkodom, mit is keresek melletted? Ahogy így figyellek, észreveszem, hogy nem dicséred már a mosolygós ráncaimat (mert már elég rég mosolyogtam), nem látom az elismerő tekintetedet, amikor csinosba öltözöm (mert nem látom már értelmét), nem sietsz haza (mert már egy ideje nem adok neked harmóniát, örömet és állandóan piszkállak és azért, mert már nem érzed jól magad mellettem).

Lapozz, Orbán Nóra írása a következő oldalon folytatódik!

Fotó: huffingtonpost.com