A kismamák nem szavazhatnak!

Éppen egy éve voltam már itthon, amikor a „munkahelyemről” meghívót kaptam. December volt, a céges karácsonyi vacsorát szervezték és az volt a kérdés, hogy van-e kedvem menni. Hát, persze, hogy volt! Alig vártam, hogy valami munkára emlékeztető dolog történjen velem.

Az év dolgozója

Később kaptam még egy e-mailt, amely arról szólt, hogy szavazni lehet arra a kollégára, akit a legjobbnak tartunk. Érkezett egy szavazólap, különböző szempontok voltak megadva, mire figyeljünk, mi alapján döntsünk. Ez amolyan „ÉV DOLGOZÓJA” cím akart lenni… Az elmúlt évet nem nagyon tudtam belevenni, mert én nem dolgoztam, de nem akadtam fent ezen az apróságon, hiszen előtte már 2 évet együtt dolgoztam a csapattal, ismertem őket. Ráadásul nagyon tetszett, hogy támogathatok valakit, aki kitartóan dolgozott és adott esetben segítette az én munkámat. Újra fontosnak éreztem magam, azt gondoltam, hogy a régi csapat számít rám, eszükbe jutok és ez szuper!

Mindezek miatt még jobban vártam a karácsonyi vacsorát. Arra nem számítottam, hogy én díjat kapok, mert tényleg aki egy éve gyermekkel van otthon nem igazán masszív munkaerő, de kíváncsi voltam ki nyer. Ekkor már volt egy újabb kismama is a cégnél. Ő az egész évet lelkesen végigdolgozta, éppen szülési szabadságát kezdte meg a szavazás kiírásakor. Tehát ketten voltunk a „kismama” címke alatt. Még egyeztettünk is, hogy milyen klassz dolog a szavazás. Azt nem árultuk el egymásnak, hogy melyikünk kire szavaz, de igen hamar kitöltöttük a „kérdőívet”.

Fotó: syvology.com