Út a tengerpartra - Ilyen a mi utcánk Thaiföldön

Soi 88, a hangzatos utcanevek helyett számokkal jelölik az utcákat, a legtöbb helyen sorrendben, de azért nem érdemes elbízni magunkat. A mi utcánk majdnem a városközpontban van, a kite center, a híres éjszakai piac, vagy a pláza egyaránt 2-2,5 km-re vannak, de a legközelebbi boltig talán 500 métert sem kell megtenni és a vacsorázóhelyünk is közel van.

Kosz és kultúrsokk

Amikor otthon megkaptuk a szállásunk nevét és címét, megpróbáltuk a Google maps-en kideríteni, hogy pontosan hol van, de végül a műholdképen megcsillanó medence képe volt az egyetlen pont, amiből biztosra vehettük, hogy ez az. Aztán a több órás repülőút, majd az azt követő kocsiút végén, amikor lekanyarodtunk a főútról, már szinte ismerősként köszöntek a kanyarok. De mégsem. Kosz van, nincs járda, mintha az utcán élnének, kosz van, kultúrsokk, ez nem Európa. De miért is lenne? Délkelet-Ázsiába érkeztünk.

Volt idő megismerni

Azóta eltelt több hónap, ismerjük az összes kátyút, tudjuk, hogy a fekvőrendőr melyik része a legsimább, honnan kerüljük a bukkanót, hol van a legközelebbi biciklis, melyik utcasarkon tudunk ananászt venni, hol ücsörögnek a taxisok, akik mindig köszönnek, ismeretlenül is. És persze nem csak ott köszönnek, ha fuvar közben keresztezi egymást az utunk, akkor is lelassítanak minimum egy „hello, hogy vagy? hova mész?” erejéig. Mert Thaiföld ilyen.

Ismeretlen ismerősök

Esténként megtelik a piac