Berlinből szeretettel
Üdv Berlinből! Most épp itt vagyok a Szépség és a Szörnyeteg német nyelvű turnéján. Persze minden városban körül szoktunk nézni, megnézzük a helyi látványosságokat, érdekességeket és persze a legnagyobb bevásárlóközpontokat. Meg kell mondanom, imádok vásárolgatni. Ezzel biztosan nem vagyok egyedül. Persze otthon is nagy a választék, de itt Németországban… őrület, hogy mi van. Pláne most, hogy közeledik a Karácsony! De most nem is ez a lényeg hanem, hogy két fontos helyszínt látogattunk meg a minap. A Brandenburgi kapu és a Berlini fal…
Hello!
Hozzá kell tennem, hogy iszonyú hideg volt! És olyan szél, hogy 20 perc séta után nem éreztem a lábam. Teljesen lefagyott! Itt még nagyon vidám voltam, de aztán átmentünk a falhoz, és valahogy nem tudtam őszintén mosolyogni. A vállamra nehezedett valami olyan súly, amit szinte nem is tudtam megmagyarázni. Nem tudom… csak egyszerűen eltűnt a jókedvem…
Nem a hideg, vagy a séta, vagy a társaság miatt, hanem csak belegondoltam, hogy milyen lehetett az élet a fal előtt, a fal építésekor és persze a lebontásakor. Nem éltem itt, sőt legjobb tudomásom szerint rokonaim sem éltek itt ekkortájt, semmilyen személyes kapcsolatom nincs sem a helyhez, sem ahhoz az időhöz, hisz még nem is éltem. Amikor egy-egy dokumentumfilmet nézel erről a story-ról, persze belegondolsz, hogy milyen lehetett, de látni, ott lenni, megfogni a falat… borzalmas érzés volt.
De nem akarok nagyon belemenni, ezért inkább itt van néhány kép:
Oldalak
