Irány Berlin!

Na de mi volt ma a becsekkolásnál?!

Kicsit álmosan kezdtem levenni a kabátom, kivenni a laptopot a táskából, pakolni a ládákba, hogy mindent átvilágítsanak… de még a felénél sem jártam, amikor a hölgy, aki ellenőrzi, mintegy felügyeli a dolgokat, rám szól “-Na, na, na!!! Azt nem így szoktuk! Mindent külön ládába!” Mivel a kézipoggyászom még nem volt tálcára téve, csak a kabátom. De a laptop sem volt még ott, amit azonnal szóvá is tett! “Azt azonnal vegye le onnan, nehogy leessen!”

Értem én bakker, de még nem tartok ott! De meg sem tudtam szólalni, mert utasított tovább. “Öv!” “igen, van…” - szólaltam meg végül, de mire elmondhattam volna, hogy talán kicsit álmosan kezdtem pakolászni, a hölgy folytatta. “Zsebek?!” És itt szakadt el a cérna. “Vannak, de üresek.” Mondtam, és ugyan próbáltam kicsit mosolyogni, de nem segített. “Uram! Kérem! Még nem volt szemkontaktus, még nem vettük föl a kapcsolatot egymással, még nem volt köszönés…” Hát ez az!!! Akkor meg mit ugráltat?! Nem olyan családból származom, hogy ne köszönjek, vagy ilyesmi, egyszerűen még nem tartottam ott a pakolással… De el sem tudtam kezdeni magyarázni a bizonyítványom, a hölgy azonnal rövidre zárta a beszélgetést! “Jó utat!”

Hát így kezdődött a nap. :)

Igen, megvan… a mellettem ülő pasi bűzlik…

Elnézést, hogy megvádoltam az előttem ülőt!

Egyébként a reptéren találkoztam Bálint Ádámmal és Homonnay Zsolttal, így nem egyedül utazom. Ennek felettébb örülök. Bár nem egymás mellett ülünk.
Hoppá! Megkezdtük a süllyedést, be kell fejeznem, de még jelentkezem! :)

A leszállásnál nem volt semmi gond. Isteni volt a repülés… A felhők felülről… És persze az elmaradhatatlan dallam a fejemben: A felhők fölött mindig kék az ég… és tényleg!!! :)

Ezt sose feledd!

A reptéren

A reptéren Polyák Lilla várt minket!!! Persze nem miattam, vagy a majdnem apuka Bálint Ádi miatt, hanem természetesen a férje, Homonnay Zsolt miatt jött ki! Szépen a szállodához taxiztunk, kb. 8 km, és már itt is vagyok a szobámban! :)

Üdv mindenkinek Berlinből! :)