Álom, álom... édes álom?

Az álom folytatódik

Szóval ott tartottam, hogy kijöttem a házból és látom, hogy ott vagyok, az általam állatkertnek nevezett szabad szavannán… futnak felém a kutyák, de olyan iramban, hogy nem volt időm gondolkodni. Valami kerítések felé futottam, és hirtelen minden világossá vált, muszáj átugranom, és oda majd nem tudnak követni a kutyák. Így is lett. Mindenre emlékeztem hirtelen, hogy meg fogom úszni, csak pontosan arra kell mennem, amerre a múltkor… de az merre van???

Emlékeztem, hogy mindjárt itt lesz valahol egy oroszlán, de merre? Egy kis csapást láttam, és nem volt időm okfejteni, hanem csak rohantam a kitaposott ösvény felé, ahogy csak bírtam. Ott is volt a nőstény oroszlán, de azér’ rendesen be voltam sz@rva. Kicsit lassítottam és valóban elkapott valami állatot előttem. Aztán jobbra vettem az irányt, mert emlékeztem, hogy ott lesz a nagyhajú, jól megtermett hím oroszlán. Az is pontosan úgy történt, mint előtte, csak iszonyú gyorsan. Futottam, ahogy csak a lábaim bírták, megláttam a kijáratot, és hirtelen bevillant, hogy itt még nincs vége.

Abban a pillanatban elkapott a ló. Össze-vissza harapdált az a szemét zebra és közben hatalmasakat rúgott. Próbáltam állni a sarat, de nehezen ment, mert nagyon gyors volt az a zebra méretű ló… Jesszus! Lehet, hogy egy szamár volt??? Tökmindegy! A lényeg, hogy nagyon vártam már, hogy történjen valami, jöjjön az a bizonyos kutya. Minden eddigi esemény itt az állatkertben egy pillanat alatt játszódott le, nem is volt időm gondolkodni, csak az emlékeimre és az ösztöneimre bíztam magam, de most, itt a ZebLónál valahogy nem akart jönni a segítség. Csak kapálóztam, igyekeztem kikerülni a rúgásokat és a harapásokat, bár azokat kevesebb sikerrel, mire végre megjelent az a barna boxer és elvonta a figyelmét annak a … ZebLóMár -nak.

Az ébredés

És itt felébredtem. Persze abban a pillanatban, kb. egy órával ezelőtt mindenre tisztán emlékeztem, és szinte forgott velem a világ, annyi minden történt egyetlen álomban. És az is nagyon félelmetes volt, hogy ilyen hosszú és szövevényes álmom volt, és mégis mindenre tisztán emlékeztem. Persze mire pisiltem és nekiálltam írni, már egy két dolog kiesett…

Egyszerűen nem tudom mire vélni a dolgot. Vajon valóban megéltem volna és ezért volt fizikailag izomlázam, és ezért folyt rólam a víz? Van egy másik dimenzió, ahol álmainkban élünk? Ott minden lehetséges, összemegyünk, megnövünk, irányítani tudjuk a dolgokat, de mégis úgy érezzük, hogy ki vagyunk téve különféle megpróbáltatásoknak… Van tudatosság? Tényleg mi irányítjuk, vagy csak véletlen? Tényleg képesek vagyunk olyan szintű tudatosságra, hogy irányítsuk az álmainkat? Az öcsém például többször elmesélte, hogy amikor az álmában valami bajba kerül, vagy megijed, vagy menekülni kell, egyszerűen csak elrepül. Elrepül!!! Vágod? Tudatosan úgy dönt, hogy elrepül onnan. Én meg álmomban kapok levegőt a víz alatt. Ha vízbe kerülök, pontosan tudom, mit kell csinálnom ahhoz, hogy ne fulladjak meg. Vagy amikor belépsz egy olyan lakásba, ahol pontosan tudod, hogy nem jártál még, de mégis tisztán emlékszel, hogy jártál már… talán álmodban. Nemtom… Nem értem…

Na, mindegy, csak le akartam írni…