Az álom

Álmok és csodák

Nem tudom pontosan, hogy ez hogy van, mennyi idő telhetett el, hisz az álomban nem úgy érezzük az időt, mint a valóságban. Vagy inkább fordítva? Lehet, hogy ez az álom, hogy az ágyon ülve gépelek és az a valóság, hogy a következő pillanatban ismét a „hívek” közt találtam magam? Nem tudom. De térjünk vissza…

Tehát ismét „a közösségben” jártam, és készülődés volt egy újabb összejövetelre. Az emberek fészkelődtek a székeiken, beszélgettek, várták, hogy elkezdődjön a mai „vidám vasárnap” én pedig…

(Elnézést, senkit sem szeretnék megbántani ezzel a kifejezéssel, egyszerűen csak erre asszociálok. A helyszín, ahol álmomban jártam, erre hasonlít a legjobban. Mintha egy nagy színházterem nézőterén lennénk, ahol hamarosan egy ember, mikrofonnal a kezében beszédet fog tartani a hitről és annak erejéről.)

Én pedig hirtelen szemben találom magam azzal a hölggyel, aki három nappal ezelőtt levetette magát pontosan innen, az emeletről! Csak ült a kerekesszékében és halványan mosolygott.

Emberek! Itt van! Csoda történt! Itt van! Föltámadt! Harmadnapra föltámadt! Csoda történt! – kiáltoztam, de az emberek ügyet sem vetettek ránk. Hallottak ugyan, meg láttak is minket, de teljesen hidegen hagyta őket a dolog. Csak bámultak, vagy elfordították a fejüket és tovább beszélgettek. Próbáltam szót váltani azzal az emberrel, aki a beszédeket szokta tartani, aki feltehetőleg a közösség vezetője, de nem érdekelte. Nem akart az ügyről egy szót sem ejteni. Hiába győzködtem, hogy itt a jó példa, itt a lehetőség, hogy az emberek újra higgyenek, hogy minél több ember visszanyerhesse a hitét…

Senkit sem érdekelt. Teljesen hidegen hagyta őket. Bennem égett a láz, hogy itt van az élő példa, a hit, az erő megtestesülése, a bizonyíték ISTEN létezésére, az emberek pedig elfordultak.

Én meg felébredtem.

Na, ezt fejtsd meg…

Megfejtéseiteket várom a [email protected] email címre. :)