Léböjtkúra 2. nap

Ma is reggel tíztől volt próba, időben fölkeltem, hogy elkészítsem két liter barna lötty formájában a reggelit, a tízórait, az uzsonnát, az ebédet, a… mi van délután? Estebéd… meg vacsora. Na, jó. A szemfülesebbek már innen levágják, hogy mivel nehezebben megy a fogalmazás, nem ez volt a legkönnyebb napom.

Kedd

Szóval kimértem, kifacsartam, szétválasztottam, de ma le is turmixoltam, összeöntöttem, megborsoztam, felráztam és adj neki! A biztonság kedvéért még itthon letoltam fél litert indulás előtt, aztán pedig rohanás a színházba.

Próba közben nem igen jutott eszembe, hogy éhes vagyok… A többiek, akik látták a “gyáriteás”, Nestea-s üvegbe öntött izéz, nagyon furcsán néztek… Ugyanis nem elég, hogy meghökkentő a cucc színe, hanem kis darabkák úsztak a mocsárbarna lében… Citromdarabkák. Na, kaptam a pofámra. :) Kinek milyen szóvicc jutott eszébe a teraszon cigarettázó srácok körül, azt mind megkaptam… A legjobb a “kígyóbőr-pálinka” volt, hogy egy kígyó levedlett bőrét raktam a trutyiba. Jókat nevettünk. :)

Próba után bankba, majd ügyvédhez kellett rohannom, és már kezdtem nyűgös lenni. Eleinte nem is esett le, hogy mi bajom van, mi bánt igazán, csak éreztem magamban egy kis feszültséget. Aztán rájöttem! ÉHES VAGYOK! De nem is az éhségérzet, hanem inkább a tudat bántott, hogy nem ettem semmit. Ma sem. Mi lesz még itt? Ez még csak a második nap fele! Na, jó, koncentráljunk az előttünk álló feladatokra, kvázi tereljük el a figyelmünket és nem lesz semmi gond :) Így is tettem és működött. Egy pontig. Ugyanis ma találkoztam az unokabátyámmal, és többek között a léböjtről is szó esett…

Felcsillant a szeme a mocsoknak és azonnal elmesélte, hogy találkozásunk előtt, Beni fiával milyen fantasztikusan jó olasz krémest ettek. Még sohasem evett ilyet, de egyszerűen mennyei volt. A vékony réteslapok között nem sárga, mint a franciakrémesnél, hanem fehér töltelék van, amiben finomra reszelt csokoládédarabkák vannak, ami teljesen megbolondítja az egészet. Ráadásul a süti tetején is csoki van, de nemcsak, hogy nagyon guszta, de rendkívül finom is volt, mert ahogyan az a fehér, tejszínhabszerű massza a csokival párosult… SZERINTED???

Közben persze szakadt a nevetéstől! Annyira élvezte, hogy szívathat. Nagyon jó volt látni, hogy ilyen felszabadult jókedve volt. :) az már kicsit zavart, hogy mindez az én káromra történt, de csak arra koncentráltam, hogy a jókedvétől én is jobbkedvű legyek, hisz nem bántani akart, csak kihasznált egy kínálkozó lehetőséget a csipkelődésre. Közben pedig alig bírtam nyelni a nyálam…

Pár, a hétvégi horgászatról szóló mondat után pedig azt részletezte milyen szép retket talált a minap a boltban, és milyen isteni volt egy kis pármai sonkával… Na, most már elég! - gondoltam. De nem, még nem volt elég… Fél órával később végignéztem, ahogy a fiával benyomtak egy-egy gyros tálat… Beni ráadásul a felét meghagyta, és amíg el nem hagytuk az “objektumot” (ami hozzáteszem egy óra volt!), ott figyelt a kaja előttem. Azok az illatok… Én meg csak néztem a kaját, próbáltam másra koncentrálni, de nem ez volt életem legkönnyebb feladata. Ja, és annyi nyál termelődött a számban, hogy úgy éreztem magam, mint egy kutya, aki folyton nyáladzik. De tudod mit? Annyira nem is volt nehéz. Mikor már nagyon nem bírtam, ittam egy kis vizet és kész. Amitől persze, mint egy igazi nőnek, 20 percenként pisilnem kellet… Hiszen két napja csak iszom…

Az az érdekes, hogy nem vagyok éhes. Nehogy félre érts, tudnék enni, mint az állat, de nem ez a lényeg. Komolyan mondom, nekem az legfurább, hogy az elmém ki van bukva, hogy nem ehet… pedig az elme nem tud enni, az nem lehet éhes! Csak azt tudja, hogy valamit nem kaphat meg, és ezért elég sok mindent bevet annak érdekében, hogy azt megkapja...

Hát a mai nap nem volt olyan könnyű, de sebaj! :) Lesz még rosszabb.

Elfogyott a citrom, azt reggel vennem kell!