Ada vagyok

Amikor először találkozunk úgy tanultam, illik bemutatkozni. Most én is ezt teszem, bár egy kicsit részletesebben, mint a hétköznapokban szoktuk, de azt gondolom, hogy nem árt, ha jobban megismertek.

Pintér Adrienn vagyok, 30 éves elvált anyuka. Van két fiam, Bence és Bálint, most elsősök. Budapesten élünk egy másfél szobás kis kuckóban. Nincs bejárónőm, se szakácsom, se bébiszitterem. Van viszont két nagymamám, akik segítenek a hétköznapok logisztikájában és egy ex férj, aki heti rendszerességgel van a fiúkkal és végül, de nem utolsó sorban van egy szerelmem, akivel már három éve vagyunk együtt. Ja es emellett van három macskánk és egy kutyusunk.

A szüleim 1993 óta nem élnek kis hazánkban. Tizenhét évesen én hazaköltöztem és azóta évente két alkalommal találkozunk, amikor hosszabb időre utaznak haza, így ők csak akkor tudnak segíteni. Közel nyolc évig dolgoztam a VIVA Tv-nél. Utána sokáig próbáltam normális, hétköznapi állást keresni nem túl sok sikerrel. Most január óta egy kreatív ügynökségnél dolgozom.

Sajnos vagy nem sajnos vannak mániáim, amik a tévézés mellett simán belefértek a mindennapjaimba, most már kevésbé, de ettől függetlenül, ha este nyolckor is, de meg kell tennem, hogy nyugodt legyen a lelkem. Hogy mire gondolok?

Kis lakás révén, ha leraksz valamit azonnal kupi hatása van. Adjál hozzá még három macskát, két gyereket és már meg is van a válasz. Minden nap porszívózok és felmosok. Ha nem teszem meg kivagyok. Enyhe takarítás mánia, de van előnye. Levezetem a feles energiát, feszültséget és még tisztaság is lesz, ami viszont az előbb felsoroltak miatt nem tart sajnos sokáig. A másik a főzés. Amióta a fiúk megszülettek, minden nap van otthon főtt étel. Tudom sokszor mondják, hogy „de kap meleg ételt az oviban, suliban”, de számomra a vacsora az legyen meleg. Néha természetesen belefér egy szendvics, pizza, hamburger vagy akármi.

Most a sűrű programhoz társult még az edzés is, ahova ezen teendők után este 8 után szoktam elmenni, ha már a fiúk „esti menete” - vacsi, fürdés stb. - meg volt.

Nem könnyű mindig mindent megoldani, de ez a feladatom. Nem panaszkodom, csak néha, hisz azért azt is lehet, de szeretem a nyüzsgést, azt, hogy van tenni való és pláne azt, hogy van kiért tenni. Főként a fiúkért.

Nos röviden ez lennék én… De miről fogok nektek írni?

30 éves fiatal anyuka vagyok, aki pont emiatt igazán nem illik se a fiatal gyerek mentes 30-asok közé és a 30 feletti családosok közé sem, de mégis megtalálom a helyem mindenhol.

Szeretek a fiúkkal kreatívkodni, kirándulni, programozni, sütni-főzni, olvasgatni, új dolgokat kipróbálni és megismerni, szórakozni, és élni az életet a maga vidámságaival és nehézségeivel együtt.

Gondolatok, események, érzelmek, életmód, ételek, mindennapi történések vagyis maga az élet, amit mindannyian élünk. Ezekről fogok őszintén írni Nektek.