Embertelen körülmények - Latin-Amerika börtönei

A brazíliai és hondurasi börtönök lakóinak körülbelül a fele nincs elítélve. "Ezek az emberek éveket töltenek együtt kemény bandatagokkal, és ettől a börtönök valójában a bűnözés iskolái lesznek" - állapította meg Migdonia Ayestas, egy a bűnözést figyelemmel kísérő hondurasi nem kormányzati szervezet tagja a brit hetilapnak nyilatkozva.

A rabok csupán minimális rokonszenvre számíthatnak
Egyes brazil börtönökben olyan kaotikus állapotok uralkodnak, hogy több elítéltet büntetése letöltése után sem engednek szabadon.

Mások - mint például Marcos Mariano da Silva műszerész, akit 1976-ban gyilkosságért ítéltek el - téves személyazonosítás áldozatai. Da Silva hat évet töltött egy pernambucói börtönben, mielőtt a valódi bűnöst letartóztatták. Akkor kiszabadult, de három évvel később a közlekedési rendőrök megállították, és őrizetbe vették, mert azt hitték, hogy szökésben van. Újabb 13 évet ült, közben tébécés lett. Tavaly halt meg, néhány órával azután, hogy megtudta: a kormány hivatalában elveszett kártérítésre vonatkozó kérelme.

Túlzsúfoltsághoz vezet a közvélemény és a hivatalos szervek bűnözéssel szembeni drákói - helyenként képmutató - szigora is. Salvadorban az a támogatás, amelyet a mano dura (vasököl)-politika a közvéleménytől kapott, megtöltötte a börtönöket, mégpedig fiatalkorúak bandáinak tagjaival, akiknek egyetlen bűne a feltűnő tetoválás volt. Most már az ideiglenes elszállásolásra szánt (élelmezési norma nélküli) cellák is teli vannak. Brazíliában a bírók rendszerint börtönbüntetésre ítélik a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények elkövetőit: míg 2005-ben a rabok tíz százaléka került ki közülük, jelenleg az egynegyedük.

Bármennyire köztudott is, hogy a brazil börtönök pokoli helyek, és bármilyen sokan kerülnek is indokolatlanul rács mögé, a rabok csupán minimális rokonszenvre számíthatnak. Egy 2008-as felmérés során a megkérdezettek 73 százaléka úgy nyilatkozott, hogy a börtönökben szigorítani kellene a körülményeken. A szegény, fekete bőrű brazilok ugyanolyan keményvonalasok ebben a tekintetben, mint a gazdag fehérek, pedig ők sokkal nagyobb valószínűséggel kerülnek börtönbe. Brazíliában a börtönlakók túlnyomó része alacsony iskolázottságú (kétharmaduk az elemi iskolát se végezte el) és szegény (95 százalék). A feketék kétszer akkora valószínűséggel kerülnek börtönbe, mint a fehérek: a lakosság felét, a raboknak viszont a kétharmadát adják. Ráadásul a közszolgálati alkalmazottakat, politikusokat, bírókat, papokat és más kiemelt csoportokba tartozókat nem lehet közönséges börtönbe zárni, amíg ki nem mondják rájuk az ítéletet. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a börtönreform iránti igény nem kap kellő hangsúlyt.

Forrás: MTI