Embertelen körülmények - Latin-Amerika börtönei

Brazíliában köztudott, hogy az ország legerősebb bűnbandája, a Primeiro Comando da Capital (PCC) a börtönrendszernek köszönheti a létét. A PCC-t 1993-ban a Sao Paulo állambeli Taubaté börtönben hozták létre, hogy harcoljon a rabok jogaiért, és megbosszulja annak a több mint 100 elítéltnek a halálát, akit egy évvel korábban rendőrök mészároltak le egy carandirui börtönben.

Az írás az Utazás a pokolba - Latin-Amerika börtönei című cikk folytatása.

Azóta a PCC a börtönfalakon túlra terjeszkedett, zsarolással, kábítószer-kereskedelemmel, prostituáltak futtatásával és gyilkosságokkal foglalkozik. 2006-ban, miután a kormány elrendelte, hogy csapjanak le a vezetőire, megbénította Sao Paulo állam életét. A rácsok mögül a vezérek lázadást szerveztek az állam 144 börtöne közül 73-ban, bankrablásokra és buszok felgyújtására adtak parancsot. A PCC ma már az állam börtöneinek zömét ellenőrzése alatt tartja.

Embertelen körülmények
A latin-amerikai börtönök második nagy rendszerbetegsége a túlzsúfoltság és az embertelen körülmények.
A brazil börtönökben például tavaly 515 ezer elítélt volt, vagyis mintegy kétharmaddal több, mint amennyire a büntetés-végrehajtási intézményeket méretezték. A legzsúfoltabb börtönök azonban - Haiti után - Salvadorban találhatók, ahol a foglyok száma nem egészen tíz év alatt megduplázódott, és jelenleg háromszorosa a hivatalos kapacitásnak. David Blanchard San Salvador-i katolikus pap szerint a börtönélet olyan, mint egy "utazás a pokolba".

A börtönépítés ritkán tart lépést a rabok számának növekedésével. Venezuelában például Hugo Chávez kormánya mindössze egy új létesítményt építtetett 13 hivatali éve alatt, bár megnagyobbította a Yare börtönt, amelyben maga az elnök is raboskodott, miután az általa vezetett katonai puccs 1992-ben kudarcba fulladt.

Az 1100 férőhelyesre épített santiagói San Miguel börtönben 1900 rab volt a korábbiakban említett tűzeset idején. Hondurasban 12 ezer embert tartanak a 8300 ember elhelyezésére méretezett börtönökben.

Súlyos gondokat okoz a börtönök költségvetésének szűkre szabása. Hondurasban a költségvetés 97 százalékát a börtönőrök fizetésére és a foglyok élelmezésére fordítják, és nagyon kevés pénz marad az egészségügyi és biztonsági feltételek megteremtésére. A kormány ezzel együtt is 13 lempirast - hozzávetőleg 145 forintnak megfelelő összeget - költ naponta egy fogoly élelmezésére, és a börtönőrök is sokszor rosszul fizetettek. Sok latin-amerikai országban olyan rendőrtiszteket helyeznek a börtönökbe, akik ezt nem tekintik megfelelőnek az előmenetel szempontjából, és szakmailag nincsenek felkészülve.

A túlzsúfoltságnak egyéb okai is vannak. Az igazságszolgáltatás lomhasága miatt sok az olyan rab, akinek még zajlik a tárgyalása. A börtönreform venezuelai hívei szerint a rabok 70 százaléka vár ítéletre. Sokan évekig várnak arra is, hogy egyáltalán kihallgassák őket, és kénytelenek bandafőnököknek fizetni azért, hogy bíróság elé kerülhessenek. A ténylegesen elítéltek ugyanakkor megvesztegetéssel visszanyerhetik a szabadságukat.