A vetőkártya története

A legtöbb embert izgatja a jövő misztikus ködössége és reménykedik benne, hogy az egyes jóslási módszerekkel megtudhatja, hogy mi vár rá. A vetőkártyák a legnépszerűbb módszerek közé tartoznak a kezdetektől fogva.

Eredete
A vetőkártyák a játékkártyákból eredeztethetőek, amik a 14. század második felében jelentek meg Európában. Talán a Közel-Keletről vagy Észak-Afrikából juthattak el Itáliába a különleges lapok, amik később a féktelen játékszenvedély kialakulása miatt jelentős társadalmi feszültséget generáltak, így a 14-15. század során egyre több helyen világi és egyházi tilalmak sora született meg.

A kezdetek
A kezdetben csak a szórakozást szolgáló kártyázás kellékei a kézzel festett, gazdagon díszített lapok új szerepet kaptak szimbólumrendszerük kifejlődésével. A vásári látványosságként szolgáló divinatorikus célú kártyák használatát ekkor már könyvek tanították.

Az első ilyen, ma múzeumi tárgyként őrzött füzetet Mainzban készítették a 16. század elején. Lenthall John, londoni nyomdász forradalmi újítást vezetett be a jövendőmondás tudományába, mikor 1670-ben olyan rézmetszetű kártyacsomagot készített, melynek 52 lapjára történelmi és mitológiai személyek alakját rajzolta. A különleges pakli mellé egy rövid értelmezést segítő könyvecskét is mellékelt, így ezzel az újítással veszi kezdetét a valódi illusztrált jóskártyák története.

A rendszerek kialakulása
A 18. században játék és jövendőlés kettős funkcióját szolgálták a paklik, ám 1775-ben Angliában elkészült az első 56 lapos speciális jóskártya is. A század végén, az okkult tudományok újra felfedezésekor több ágra szakadt a jóskártyák tudománya. Az Itáliából származó tarot lett a legnépszerűbb módszer, míg a másik módszer a párizsi kegyencnő, Lenormand kisasszony kártyajóslási rendszere és a később róla elnevezett kártyatípus. Ez a jóslási eszköz főként az arisztokrata körök, elsősorban a hölgyek szórakozását szolgálta.

A vetőkártyák története a következő oldalon folyatódik!