Misztikus népi babonák júliusra

Júliust és az aratás időszakát számos babona övezi. Az ötödik hónap neve eredetileg quintilis, csak Julius Caesar óta viseli a mostani elnevezését.

Július havában a nappalok egyre rövidebbek lesznek, a csillagok együttállásai pedig érdekes dolgokat jósolhatnak meg. A júliusi babonák legtöbbje az aratáshoz, a kaszáláshoz és a takarmány betakarításához köthető, nem véletlen, hogy több nyelvben is „széna hónap”. A régiek hiedelme szerint, akik július havában születtek, telhetetlen fösvények, nyughatatlanok, ugyanakkor vakmerőek, hiúságra hajlamosak.

Jeles napok
Ha július ötödikén, azaz Sarolta napján esett az eső, az év őszén rossz lesz a dió- és a mogyorótermés sőt, akárcsak Medárd esetében, negyven napig fog esni. Sarlós Boldogasszony napján tartják az aratási vásárokat is. Boldogasszony a várandós anyák, a szegények, a szenvedők és a halottak oltalmazója.

Ha tizenharmadikán, Margit napján zivatar van, "mérges Margit" megakadályozza az év első szabadtéri fürdőzéseit, melyeknek erre a napra kéne esniük.

Huszadika, Illés napja ősi kígyó- és medveünnep, mely a pásztoroknak dologtiltó nap, de gonoszjáró nap is, így gyakoriak ezek a napon a viharok, jégesők, villámcsapások. Hazánk déli részében a szőlősgazdák szerint ez a nap a három szeles napok egyike, ám a népi megfigyelések szerint a hosszú szárazságok után mindig ezen a napon hullik először csapadék.

Ha Illés mégsem hozna esőt, Dániel majd meghozza huszonegyedikén.

Huszonkettedike, Mária-Magdolna napja szépségvarázsló nap, ilyenkor minden praktika kifejti hatását, sőt a levágott leányhaj varázslatra is képes.

Huszonötödike, Jakab napja, amikor is megáll a szőlő növekedése és elkezdenek édesedni a szemek, ezért ha jó idő van ezen a napon, akkor a termés édes lesz. A zab aratását Jakab napjáig be kell fejezni, hisz "Jakab, ha marokban találja a zabot, akkor szétszórja".

Aratási babonák
Az aratás megkezdése előtt fohászkodtak és imádkoztak a bő termésért, sőt a kalapjukat is megemelték. Az első learatott kévének különleges erőt tulajdonítottak, így ennek magjaival ették meg még aznap a szárnyasokat a bőség és egészség reményében. A földeken aratókat elsőként meglátogató gazdát egy hiedelem miatt megkötözték, s az csak pénzzel vagy borral válthatta meg szabadságát. Az aratás lezárásához kapcsolódik a legtöbb hagyomány. Az egyik legismertebb hiedelem, hogy egy kis területen nem szabad learatni a gabonát, hisz ez befolyásolhatja, hogy jövőre is lesz-e termés. Míg az első kéve az állatoké lett, addig az utolsóból aratókoszorút készítettek, melyet a földesúrnak adtak, ám előtte mindenki vett egy pár szál gabonát belőle. Az aratókoszorú ezután a mestergerendára akasztva várta a vetést, hisz ekkor a koszorú magjait a vetőmaggal összekeverték, így remélve a szerencsés évet.