Halley-üstökös, a balszerencse hírnöke

Az emberiséget sújtó csapásokat és katasztrófákat megjövendölő baljós előjelek közül talán az üstökösökkel foglalkoznak a legtöbbet. Az egyik legismertebb a Halley-üstökös, melyhez számos legenda és babona kötődik.

A babonák eredete
A francia désastre, az olasz disastro és az angol disaster szó, a rossz csillagot jelentő latin dis astrum szóösszetételből származik. A kifejezés kialakulása a korabeli képzeteken alapul, hisz akkortájt az üstökösök feltűnését súlyos csapások követték. Így kapcsolódtak a legkülönfélébb szörnyűségek az egyszerűen magyarázható égi jelenségekhez, így lettek ezek a fényes égi tünemények a járványok, földrengések, öngyilkosságok, időjárási katasztrófák és politikai harcok előfutárai.

A 17. században még Luther Márton is baljóslatúnak tartotta a fényes csóvákat az égen. "Isten nem teremtett egyetlen olyan üstököst sem, amely ne lenne biztos előhírnöke valami súlyos csapásnak."
 

Halley-üstökös
A brit csillagászról és matematikusról, Edmund Halleyről nevezték el az egyik legismertebb üstököst. Halley kiszámította, hogy az 1531-ben, 1607-ben és 1682-ben is látható üstökös egy és ugyanaz volt. Megfigyelését a számos visszamaradt feljegyzés, tragédiák leírása segítette. A 76 évenként újra meg újra megjelenő jelenségnek ugyanis mindig is baljóslatú jelentést tulajdonítottak.

A kínai Sang Birodalom bukása az első feljegyzett katasztrófa, melyet a Halley-üstökössel hoztak kapcsolatba, mivel a döntő csata ideje alatt elsuhant az égen. Az időszámításunk előtti időkben a 240-ben bekövetkezett kínai áradásokat, a 164-ben tomboló feketehimlő-járványt és a 66-ban zajló jeruzsálemi zsidó felkelés leverését is hozzákapcsolják.

A hunok Európába érkeztét is megjósolták állítólag az üstökös által, sőt Attila uralmának előjeleként is említik. 684-ben a Nürnbergi Krónikában az istencsapásszerű esőzések miatt különös figyelmet tulajdonítanak a égi csóvának. A híres bayeux-i kárpít megörökítette Harold király elestét, aki rossz ómennek vélte a csillagot. 1222-ben Dzsingisz kán betör Oroszországba, Rómában véreső hullik, Európa-szerte földrengések pusztítanak a csóva megjelenésekor.

Az 1456-os nápolyi földrengést, a titokzatos vörös színű esőket és az abban az évben született rekord számú beteg gyermeket és állatot az üstökös következményének tartják. 1682-ben Halley felfedezi az égi tüneményt, melyet rettentő földrengések kísérnek Angliában. 1759-ben bebizonyosodik Halley teóriája, hisz az üstökös ismét feltűnik az égen, magával hozva a földrengéseket, szélviharokat, vulkánkitöréseket.

Az 1835-ös egyiptomi döghalál, a chilei és itáliai földrengések, a Japánban tomboló szökőár, a floridai hurrikánok és a nicaraguai tűzhányó kitörések is gazdagítják a Halley, amúgy is tetemes lajstromát. Az 1910-es nagy öngyilkossági hullám, több államfő halála, a kínai és indiai bubópestis oka is állítólag a jelenség feltűnése. A csernobili atomreaktor felrobbanásakor az üstökös visszatérésének éve volt. Legközelebb 1962-ben tűnt fel újra, ám, hogy mit tartogat azt senki sem tudja.