Az elmúlt évek férfiideáljai

Szőke vagy barna, kék vagy zöld szemű, napbarnított vagy hófehér, izmos vagy sovány? Mindenkinek máshogy néz ki az álompasi. Ám mindig akadnak a kor divatját és elvárásait képviselő férfiak. De kik ők? És tényleg olyan tökéletesek?

Valamikor réges-régen, a Napkirály idejében bizony a testes, zsíros, kövér-király fazon volt a vonzó az asszonyok számára. Feltételezem III. Henrik ma már nem viríthatna (egy szál fecskében) egyetlen magazin címlapján sem. Érdekes is lenne, hiszen napjainkra lejárt a szavatossága annak a mondásnak, miszerint a nagy has a tekintéllyel egyenlő.

De ne ugorjunk ilyen régre, mert a férfikultuszok megjelenése a mozgóképek, azaz a mozik és filmek születésének járulékai voltak. Kezdjük tehát az 1940-es éveknél:
A világháborúk után a romantikus, 30-as, 40-es éveiben járó, tapasztalt szívtiprók voltak a nők cukrai. Testalkatukat tekintve ma már puhánynak tartanánk őket. Gondolom mindenkinek ugyanarra a két személyre gondol most. Az első közülük nem lehet más, mint az Elfújta a szél (1939) Rhett Butler-je, azaz Clark Gable (1901-1960). A film az amerikai polgárháború idején játszódik és Scarlett O'Hara történetét meséli el, akinek ugyan megadatik a nagy szerelem és a boldogság, de mégsem él a lehetőséggel. Gable az elérhetetlen, csalódott férfi karakterébe bújva rabolta el az otthon ülő női szíveket. Szállóigévé vált mondatával utasítja el el O’Hara szerelmét: „Őszintén szólva kedvesem, köpök rá.”

A második színész, akit mindenképp meg kell említenem, a három Oscar-díjat is besöprő Casablanca (1943) című film főszereplője, Humphrey deForest Bogart (1899-1975).  A fehér szmokingban és öves ballonkabátba járó Rick, és Ilsa Lund László (Ingrid Bergman) szerelme örökre beleírta magát a filmtörténelembe.
A 60-as években a jampiké és a barna hajú, barna szemű olasz, vagy francia fickóké volt a főszerep. Ezek a férfiak rengeteget foglalkoztak a külsejükkel, kivéve, ha sportolásról volt szó. Alain Delon (1935-     ) a francia sármőr nem csak kisfiús külsejével, hanem magánéleti botrányai is felhívta magára a nők figyelmét: miután meghódította Romy Schneidert, feltehetően homoszexuális kalandokba is keveredett.

A hetvenes években a figyelem a táncra, a sportokra és a formás testekre fókuszálódott. A szenvedély, a kockahas és a jó csípőmozgás mintaképe a Grease férfisztárja John Travolta volt. Az 1978-ban bemutatott filmben Danny Zuko-t, a rosszfiút, Sandy (Olivia Newton-John) szelidíti meg rengeteg ének és tánc kíséretében.

A kisportolt, karatés macsók sereghajtója Chuck Norris volt ezekben az időkben.
A 80-as évekre 100%-ban a testre koncentráltak az asszonyok. A félmeztelen felsőtesten szembetűnőek voltak a dagadó mellizmok, a bicepsz, a csuklyásizmok és a kockák is. A tévéképernyőkön is átszűrődött az a rengeteg tesztoszteron, ami a ringben izzadó Schwarzeneggerből és Silvester Stallone-ből áradt. Hiszen ki ne emlékezne a Terminátorra, vagy a Rocky filmekre?

A 90-es években a jó zsaru kontra rossz zsaru filmek váltak népszerűvé. A legtipikusabb ilyen karakter egyértelműen Bruce Willis-é volt, gondoljunk csak az Utolsó cserkészre, a Jól áll neki a halálra, vagy Die Hard-ra. De megemlíthető Mel Gibson is, aki azzal vonzotta a figyelmet, hogy próbálta megteremteni a tökéletes életet kis családdal, feleséggel, kertvárosi házzal.

 A 2000-es években szinte már hetente változnak a tökéletes pasiról kialakult vélemények. Legyen olyan, mint egy görög félisten, de az erei ne dagadjanak, legyen biztos anyagi háttere, de ne kérkedjen vele, legyen tisztában az értékeivel, de ne legyen túlságosan hiú, és még sorolhatnám. Igaz, ami igaz, hogy nem könnyű a választás. Ki tudna választani olyan nevek közül, mint Vin Diesel, Brad Pitt, George Clooney, Kucsera Gábor, vagy David Boreanaz??!!