E távoli törzs tagjai évekig egy fedél alatt élnek szeretteik holttestével, de vajon miért?

Úgy tekintik, mintha hozzátartozójuk "beteg" lenne

A toradzsák tehát nem temetik el halottaikat rögtön, miután azok kilehelik a lelküket. Számunkra roppant bizarr módon még arra is van lehetőségük - és rendszerint élnek is ezzel a lehetőséggel -, hogy az elhunytat nemes egyszerűséggel visszaköltöztessék otthonukba. Nem ritka, hogy heteken, sőt olykor-olykor hónapokon vagy éveken át a holttesttel együtt élnek, s ez idő alatt igyekeznek ugyanolyan kapcsolatot ápolni a tetemmel, mint hajdanán az élő személlyel. A számára kedves tárgyakkal veszik körbe, szüntelenül beszélnek hozzá, részeltetik a hagyományos családi vagy közösségi programokban - éppúgy, mintha az élettelen testhez - mely már rég a természet, a holt világ részévé vált - még mindig ép öntudat és személyiség kötődne.

A toradzsák nem félnek a haláltól, illetve az élettelen emberi test látványától - derül ki a National Geographic összeállításából -, mivel számukra a felmenőik iránti feltétlen tisztelet felülír minden más érzést: félelmet, idegenségérzetet vagy rettegést.

A szegényebb rétegek általában csak pár hetet töltenek együtt elhunyt szerettük holttestével, a tehetősebbek azonban akár éveken keresztül is őrizgethetik a tetemeket. Ebben az időszakban úgy tekintik, mintha rokonuk "csak beteg" lenne, nem halt volna meg. Az is előfordul, hogy itallal locsolják a holttest száját, mintha az még mindig élő ember volna. Egy idő után azonban eljön a temetés napja. (Figyelem! A most következő videó sokak számára felkavaró lehet!)

Lapozz, a harmadik oldalon folytatjuk!