Hamarosan hírmondója sem marad a Titanicnak: a hajóroncs teljesen el fog tűnni a tengerfenékről

Az RMS Titanic végzete legelső útján beteljesedett: 1912. április 14-éről 15-ére virradó éjjel jéghegynek ütközött, majd nem sokkal később elsüllyedt. A hajóroncsot csak évtizedekkel később találták meg a tenger mélyén, de minden jel arra mutat, hogy a maradványokból nemsokára csak egy rozsdafolt marad majd.

Egy modern mítosz, amit nem feledünk

Mindenki ismeri a huszadik század egyik legnagyobb modern mítoszát, az RMS Titanic tragédiáját. Az elsüllyeszthetetlennek tartott luxusgőzös végzete már első útján beteljesedett: 1912. április 14-éről 15-ére virradó éjjel jéghegynek ütközött, és nem sokkal később hullámsírba merült. A Titanic kora leghatalmasabb és legpazarabb gőzösének számított, korai bukása örvén pedig hamar az emberi elbizakodottság, gőg és gigantománia jelképévé növekedett. A tragédiát azóta megszámlálhatatlanul sok könyv, nagyjáték- és dokumentumfilm igyekezett a legkülönbözőbb módokon rekonstruálni, így aztán ma már szinte mindent tudunk a végzetes április éjszaka körülményeiről és előzményeiről, a hatalmas hajó születéséről és pusztulásáról, felszereltségéről, legénységéről, utasairól és persze óriási utóéletéről is. Az óceánjáró fedélzetén 2264 ember utazott, 1500-an haltak meg a katasztrófa következtében, de később csupán 333 holttest bukkant elő.

A Titanic hajóteste a süllyedés következtében kettétört, a két roncs nagyjából 600 méterre fekszik egymástól az Atlanti-óceán fenekén. A hajóról származó különböző tárgyak és eszközök nagyjából 5,2 négyzetkilométeren szóródtak szét. A hajó orra már süllyedés közben teljesen megtelt vízzel, így nagy sebességgel zuhant a mélybe, az orrárboc kidőlt, nekivágódott a fából készült parancsnoki hídnak, amely szinte teljesen megsemmisült. A hajó kéményei is eltűntek a süllyedés során - idézi fel a Múlt-kor.

Fotó: 123rf

Lapozz, a cikk folytatódik!