Mindenki emlékezetébe véste a napot, amikor nem lehetett megállítani a Tisza áradását

Egy tavasz, mely mélyen az emberek emlékezetébe ivódott

Egy-egy pillanatban úgy tűnt, hiába minden erőfeszítés, a természet végül diadalt arat: gátak szakadtak át, házak omlottak össze, falvakat nyeltek el a Tisza habjai. Az emberek ennek ellenére is folytatták olykor reménytelennek tűnő küzdelmüket. Egy idős férfi az egyik nap a következőt kiáltotta a szívósan védekező embertömegnek: "Ha most feladjuk, mindennek vége!" A helyiek másnap már ezt a jelszót tűzték képzeletbeli zászlajukra.

A mérleg mégsem volt pozitív: több száz embert kellett kitelepíteni, s ezrek veszítették el az otthonukat. A mentés utólag mégis eredményesnek mondható, ráadásul a katasztrófa értékes tanulságokkal gazdagította a magyarországi vezetést éppúgy, mint a vízügyi szakembereket. Rengeteg gátat megerősítettek, elkezdődött az árvízvédelmi rendszerek korszerűsítése, nagyarányú fejlesztése, a helyreállításért pedig országos méretű összefogás indult.

Az 1970-es tiszai árvíz mélyen beleivódott a magyarok nemzedékeinek emlékezetébe. Maga a krízishelyzet nem kevesebb mint 125 napig tartott, összesen 2425 kilométer hosszan védték a folyószakaszt, s 95 ezer lakost kellett kitelepíteni 69 településről. Akadt olyan pillanat is, amikor egyszerre 43 ezren álltak helyt a gátakon.

Leadfotó: 123rf