Bejártuk Szlovéniát és amit láttunk, azt nem felejtjük el egyhamar

Bled, a romantikus álmodozásaim helyszíne

Nem árulok zsákbamacskát: nekem utunk következő állomása, Bled lett a kedvencem, egyszerűen lehetetlen überelni a Júlia-Alpok bájos gyöngyszemét. A szállás ablakából pont a Bledi-tóra láttam rá, ami élőben nemcsak gyönyörűbb, de hatalmasabb is, mint amire számítottam (2120 m hosszú, 1300 m széles). A víztömeg fölött büszkén uralkodik a bledi kastély, a legrégebbi szlovén kastély, amiről először 1011-ben tettek említést. Nem meglepő, hogy az erődítményből a legszebb a panoráma: autóval és gyalogosan is fel lehet menni, én inkább utóbbit javaslom, fél órás, kellemesen fárasztó séta, a táj és a levegő miatt mindenképpen megéri.

Itt csak mosolyogni lehet

Nincs olyan utazó, akit a tó közepén álló sziget és a rajta magasodó Nagyboldogasszony-templom ne bűvölne el – én is percekig néztem tátott szájjal ezt a kis ékszerdobozt. Az apró földnyelvről gyakran hallani harangzengést, mivel a hiedelem úgy tartja, aki háromszor megrántja a harang kötelét, annak nagy szerencséje lesz. Csónakkal vagy a helyi, Pletna nevű bárkával is meg lehet közelíteni.

Bled egyébként igazi turistaparadicsom, mind a téli, mind pedig a nyári időszakban pezseg az élet. A hideg hónapokban a síelésé a főszerep: a városközpont felett emelkedik a Straza síterep, de Bled fekvése lehetővé teszi, hogy a vendégek minden nap más és más síközpontot próbáljanak ki, ha kedvük tartja. Ezen kívül van lehetőség lovas kocsikázásra, téli túrázásra, szánkózásra, korcsolyázásra, de a remek bledi termálvízben is áztathatjuk magunkat. Nyáron hegymászás, túrázás, lovaglás, kerékpározás lehet a program, és természetesen megmártózhatunk a tó vizében, esetleg búvárkodhatunk, csónakázhatunk.

Ha Bledben járunk, mindenképpen kóstoljuk meg a hagyományos krémest! A vaníliás finomságot - aminek a receptjét Lukács István cukrász dolgozta ki -, Szlovéniában kremna rezina vagy kremšnita néven emlegetik (a név eredete a német Cremeschnitte, azaz „krémes szelet” szóra vezethető vissza). A süteménnyel kapcsolatban az egyik legfontosabb kritérium, hogy mindig friss legyen – ami 3-4 óránál régebben készült, azt nem is szolgálják fel. Mi a Park Hotel Caféban habzsoltunk be egyet, mind ízben (könnyű, édes), mind pedig méretben (7X7 cm-es!!!) felülmúlta a várakozásainkat.

Bohinj, ahol előjött a tériszonyom

Bár a bledi kastély is magasan volt, mi még feljebb törtünk, és megnéztük Bohinj egyik kedvelt síparadicsomát, Vogelt. 569 és 1800 méter között terül el, a szezon többnyire decembertől április közepéig tart, gyakran azonban még tovább. A pályarendszer 22 km-es, kezdők és haladók is megtalálhatják a tudásuknak megfelelő pályát. A hegyre egy nagykabinos lifttel lehet feljutni, ami a Bohinji-tó mellől indul, és közel 1000 méteres szintkülönbséget mintegy 4 perc alatt tesz meg. Ez elég gyors és magas volt ahhoz, hogy a tériszonyom azonnal előjöjjön. Valahogy azonban megbirkóztam vele: amikor felértünk és megláttam a lábam alatt elterülő tájat, tudtam, hogy a tó és az azt körülölelő hegyek túlságosan lélegzetelállítóak ahhoz, hogy a félelmemmel foglalkozzak.

Síelni ugyan nem síeltünk odafent, ellenben szánkóztunk egy jót, aminek köszönhetően újra gyereknek érezhettem magam - még ha csak egy órácskára is. Szégyenszemre azonban egyik csúszásom sem sikerült valami fényesen. Vajon kislányként miért ment úgy, mint a karikacsapás?

Postojna cseppkőbarlangját is megnéztük - lapozz!

Fotók: Femcafe/Kiss Gréta